Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában

aligha lehet ábrázolni és a legtöbb színház ki is hagyja ezt a második jelenetet. Egy vita alkalmával egy fiatal nézőnk Így szólt: "Nem vagyok hive, mint itt egyesek, annak, hogy a költő a végén láttassa be Kurázsi mamával, hogy helytelenül cselekedett. Én a végén részvétet érzek iránta, amiért nem képes okulni." Ez nagyon nemes és hasznos érzés és az illetőben nem támadhatott volna fel, ha csupán azt tették volna lehetővé számára, hogy beleélje magát a markotányosnő alakjába.

R: Minden jel szerint nézőinkben olyan indulatok is támadnak, amelyek egészen közelállanak azokhoz, amelyeket a puszta beleérzés kelthet. Az Anya előadásán azt láttam, hogy a közönség könnyezett, amikor a munkások az első világháború előestéjén már nem fogadják el a háboruellenes röpcédulákat az öreg Vlaszovától. Ezek - aki az előadást ismeri, tudja - politikai könnyek, amelyeket a süket fülek, a gyávaság és a megalkuvás láttán ontanak. Nem egy néző, aki ezt elszömyedve nézte, még mindig ellenfele maradt a bolsévikoknak, ellenfele az állami kereskedelemnek vagy a Népi Kamarának, lehet, hogy egy kis bódé tulajdonosa, újfajta nehézségekkel küzd, röviden, oeztályhelyzete alapján lehetetlen, hogy Vlaszovával azonosítsa magát - de mégis engedelmeskedett a osökevényes igazságérzetéhez szóló felhívásnak és egyesítette szomszédaival az elszörnyedés érzése azok láttán, akik nem tudják, mit tesznek és mit nem tesznek.

P: A Krétakörben Azdak, a biró azt kérdezi a leánytól, aki felnevelte és nem akarja visszaadni a hercegi gyermeket: miért sajnálja a gyermektől a hercegi élet örömeit? A leány körültekint az Ítélkezés színhelyén. Látja a hercegi anyát, látja a biró mögött a páncélos lovasokat, az uralkodó osztály kardokkal felfegyverkezett szolgáit, látja a hercegasszony' ügyvédeit, az uralkodó osztály törvényköhywel felfegyverkezett szolgáit - és hallgat. A zenekarból felhangzik egy dal: "Ha aranyci- 78 -