Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában
W: "Telítve van..." Nem szeretem ezeket a szavakat. Az egészen üres emberek állítólag mindig "telítve vannak". A dagályosság mindig gyanús. B: Schillernél a dagályosság nem is rossz dolog W: De már a dagályosság majmolása, amit művi utón állítanak elő... P: Véleménye szerint Schillernél valami jó dolog árad túl, és ezért jó az a dagály? B: Tulajdonképpen mit mond a sajtó a darab tartalmáról 'és az előadás politikai céljáról? P: Keveset. Ami a tartalmat illeti, arról, mint Írják, már szóltak az L.-i ősbemutató alkalmából. B: És akkor mit mondtak a tartalmáról? R: Azt, hogy jó. B: És még mit? R: Nem sokat. A mi sajtónkat leginkább a forma érdekli. A politikusok sosem figyelnek fel a politizáló darabokra. P: A színikritikusok pedig szivesen kezdik bírálatukat a politikai tartalom ecsetelésével, de utána, anélkül, hogy egyszer is visszatekintenének rá, áttérnek a "voltaképpeni" tartalomra, a "tisztán emberire" vagy a formai kérdésekre. Rs A mi előadásunk mindenesetre szenvedélyes vitákat váltott ki a fiatal Hörder politikai magatartásáról és sorsáról, mégpedig abban az irányban, amelyet mi kitűztünk. El kell érnünk, hogy a mi játéksitlusunkat ne önmagáért Ítéljék meg, hanem annak alapján, hogy vajon helyes képet mutat-e a valóságról és haladó szellemű, azaz szocialista irányban ösztönzi-e a nézőket. B: Természetesen igaz, hogy sajtónknak nem lenne szabad * egy előadás formájáról úgy Írnia, hogy fejtegetéseibe a tartalmat ne vonja bele. Valamely előadás formája- 76 -
