Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

56

így az álláspont megválasztása a színművészet másik fő alkotórésze,és ezt az álláspontot a színházon kívül kell megválasztani. Hasonlóan a természet átalakításához, a társadalom átalakítása is felszabadítás! aktus, és a tudományos korszak színházának a felszabadulás örömeit kell közvetítenie.

57.

Lépjünk tovább és vizsgáljuk meg, hogyan kell például a színésznek erről az álláspontról szerepét olvasnia. Itt fontos, hogy ne ’’fogja fel" túl gyorsan. Ha rögtön rájön is szövegének legtermészetesebb hangsúlyára, elmondásénak legkényelmesebb módjára, mégse tekintse magát a kijelentést a legtermészetesebbnek, hanem habozzék, hívja segítségül általános nézeteit, mérlegeljen egyéb lehetséges kijelentéseket, egyszóval öltse fel a csodálkozó magatartását.És mindezt ne csak azért, nehogy túl hamar - tudniillik mielőtt még minden egyéb kijelentést és különösen a többi figuráét regisztrálta volna - rögzítsen le egy meghatározott figurát, amelybe aztán sok mindent bele kellene kényszerítőn*: hanem és elsősorban azért, hogy a figura felépítésébe beleiktassa a "nem-hanem"-et, amelyen olyan sok múlik, ha azt akarjuk, hogy a társadalmat képviselő közönség a folyamatokat befolyásolható oldalukról láthassa át. A színésznek továbbá, ahelyett hogy a neki megfelelőt mint "egyszerűen emberi" vonást ragadná magához, különösen a neki meg nem felelő, a speciális felé kell igyekeznie. És a szöveggel együtt kell memorizálnia ezeket az első reakcióit, fenntartásait, kritikáit, meghökkenéseit,nehogy esetleg végső alakításában "feloldódva" megsemmisüljenek; ellenkezőleg,őriz60 -