Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

52

Már az eddigiekben is fel kellett azonban adni egy további illúziót is: hogy valaki úgy cselekszik, mint a figura. Az "ezt teszem"-ből "ezt tettem" lett, és most az"ezt tetté"-ből "ezt tette és nem mást"-nak kell lennie.Túl nagy leegyszerüsités, ha a tetteket pontosan a jellemhez és a jellemet a tettekhez szabjuk; igy nem lehet megmutatni azokat az ellentmondásokat, amelyek az igazi emberek tetteiben és jellemében nyilvánulnak meg.A társadalom mozgástörvényeit nem lehet "ideális eseteken" demonstrálni, mivel a mozgás és a megmozgatottság sajátja éppen a "vegytisztaság" hiánya /az ellentmondásosság./ Csak az szükséges - ez azonban feltétlenül - hogy nagyjában és egészében valamiféle kísérleti feltételeket teremtsünk, azaz hogy egy ellenkisérlet mindig elgondolható legyen. Hiszen itt egyáltalában úgy kezeljük a társadalmat, mintha azt, amit tesz,kísérletként tenné.

53.

Ha a próbák sorsín alkalmazhatjuk is a figurába való beleélést /ami az előadáson kerülendő/, ez csak egyike lehet a megfigyelés módszereinek. A próbák során hasznos, hizen annak ellenére, hogy a jelenkori színház mérték nélkül alkalmazta, rendkivül kifinomult jellemábrázoláshoz vezetett. Ám az a beleélés legprimitívebb módja, ha a szinész csak azt kérdezi: milyen lennék én, ha velem ez és ez történnék? Milyen lenne, ha én ezt és ezt mondanám vagy tenném? - ahelyett, hogy azt kérdezné: hogy is hallottam vagy láttam én ezt már egy embertől? - és igy épitene fel, innen és onnan mindenfélét merítve, egy uj figurát, akivel a tör- 58 -