Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

a hála, amiért emberi hangon beszélek veled? Takarodj innen(Különben még kezet emelnék-rád, te állat.

/Elkergeti, de a szerelmi jelenet alatt a bérlő még a háttérben ácsorog./

ROMEO: Sebet gúnyol, ki sebet soheem érzett.

2.

Julia és szolgálója

JÚLIA:Szóval szereted a te Thuriódat? Hogyan szereted?

SZOLGÁLÓ:Ha esténként már letudtam a miatyánkot és a dajka már hortyog, engedelmével, akkor újra felkelek, és mezitláb az ablakhoz megyek, kisasz - szony.

JULIA:Csak azért, mert ő talán odalenn áll?

SZOLGÁLÓ:Nem, csak azért, mert egyszer már állt odalenn.

JULIA:Oh, mennyire megértem én ezt. Én szeretem nézni a holdat, mert egyszer együtt néztük. De beszélj még róla, hogyan szereted. Ha például vesz ély fenyegetné...

SZOLGÁLÓ :Úgy érti, ha például elbocsátanák? Tüstént az urához futnék.

JULIA:De nem, ha az élete forogna veszélyben...

SZOLGÁLÓ :Vagy úgy, ha háború lenne? Akkor addig beszélnék a lelkére, amíg betegnek nem tettetné magát és egyszerűen nem kelne fel az ágyból.

JÚLIA:De hiszen ez gyávaság lenne.

SZOLGÁLÓ:Majd kicsinálnám én, hogy gyáva legyen. Ha melléfeküdném, tudom, hogy ágyban maradna.- 50 -