Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

JULIA: Én úgy értettem, hogy ő veszélyben lenne és te

csak úgy menthetnéd meg, hogy feláldozod a saját életed.

SZOLGÁLÓ: Úgy érti, ha megkapná a pestist? Ecetes ruhát vennék a számba, és ápolnám, ebben biztos lehet.

JULIA: Hát egyáltalán eszedbe jutna az ecetes ruha?

SZOLGÁLÓ: Hogy érti ezt?

JULIA: Hisz nincs semmi értelme.

SZOLGÁLÓ: Sok nincs, de valamit mégis használ.

JULIA: Mindenesetre világos, hogy az életed is kockára

tennéd érte, és én is megtenném ezt az én Rómeómért. De mégvalarait:ha például hadbavonulna és mire visszajön, valamije hiányoznék?

SZOLGÁLÓ: Micsoda?

JULIA: Azt nem mondhatom meg.

SZOLGÁLÓ: Vagy úgy! Akkor kikaparnám a szemét.

JULIA: Miért?

SZOLGÁLÓ: Amiért hadbavonult.

JULIA: Tehát vége lenne közietek mindennek?

SZOLGÁLÓ: Hát ez csak természetes, nem?

JULIA: Te egy cseppet sem szereted őt.

SZOLGÁLÓ: Hogyhogy, hát az talán nem szerelem, hogy olyan szivesen vagyok vele?

JULIA: De ez földi szerelem.

SZOLGÁLÓ: A földi szerelem jó dolog, nem?

JULIA: Nem tagadom. De annyit mondhatok, hogy én jobban

szeretem az én Rómeómat.- 51 -