Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

A színjátszás egy olyan új technikájának rövid leírása, amely elidegenítő hatást vált ki

zelemnek szembeszökővé és egyenjoguvá kell válrla ahhoz, hogy nagyvonalúan kezelhessük. A gesztusok különleges eleganciája, ereje és bája eredményezi a V-effektust,

Mesterien bánik a gesztusokkal a kinai színművészet. A kinai színész azzal, hogy saját mozdulatait szemmelláthatóan megfigyeli, a V-effektust éri el.

Annak, amit a színész gesztusokban és versmondásban nyújt, késznek kell lennie, és a kipróbáltság és lezártság pecsétjét kell magán hordania. A könnyedség benyomását kell keltenie, az pedig nem más, mint a legyőzött nehézségek benyomása. A színésznek úgy kell játszania, hogy a közönség az 5 saját művészetét is, azt a módot, ahogy technikai eszközeinek birtokában van, könnyednek láthassa. A tökély fokán mutatja be a nézőnek a folyamatot úgy, ahogy az, véleménye szerint, a valóságban lejátszódhatnék vagy lejátszódhatott volna. Nem titkolja,hogy ő ezt a folyamatot betanulta, éppúgy, mint ahogy az akrobata sem titkolja el mutatványának betanult voltát, és hangsúlyozza, hogy amit nyújt,az az ő saját tanúsága, véleménye,veriziója a folyamatról.

Minthogy nem azonosítja magát az ábrázolt figurával, ezért a figurával szemben határozott álláspontot választhat, elárulhatja róla a maga véleményét,és az ábrázolt személy bírálatára szólíthatja fel a nézőt, akit a maga részéről szintén nem azért hívtak meg, hogy a figurákkal azonosuljon.

A szinéez álláspontja társadalomkritikai álláspont. Amikor felépiti a folyamatokat és a figura jellemzés ét,azokat a vonásokat dolgozza ki, amelyek a társadalom hatáskörébe esnek. így játékából tudományos megbeszélés lesz /a társadalmi állapotokról/, amelyet azzal a közönséggel folytat, amelyhez fordul. Lehetővé teszi a nézőnek, hogy mindenkori osztályhelyzete szerint helyeselje vagy elvesse ezeket az állapotokat.- 35 -