Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
A színjátszás egy olyan új technikájának rövid leírása, amely elidegenítő hatást vált ki
szinpadi folyamat a valóságban zajlik,közönség nélkül.Ilyen körülmények között a színésznek elvben módja van rá, hogy közvetlenül a közönséghez forduljon. A kontaktus közönség és színpad között, amint ez általánosan elismert, a beleélés alapján jön létre. A konvencionális szinész igyekezete olyan tökéletesen összpontosul ennek a pszichikai aktusnak az előidézésére, hogy nyugodtan mondhatjuk, csak ebben látja művészetének fő célját. Már bevezető megjegyzéseink is megmutatják, hogy az a technika, amely a V-effektust kiváltja, szöges ellentétben áll azzal a technikával, amely a beleélést célozza. A V-effektust ki-váltó technika arra szoritja a színészt, hogy ne törekedjék a beleélési aktus előidézésére. Mégis miközben arra törekszik, hogy meghatározott személyeket ábrázoljon és megmutassa magatartásukat, nem kell teljesen lemondania a beleélés eszközéről. Ezzel az eszközzel abban a mértékben él, mint amennyire bármilyen, szinészi képességek és színészi becsvágy nélkül való ember élne vele, ha egy másik személyt ábrázolni akarna, azaz meg akarná mutatni magatartását. Más személyek magatartásának ez a megmutatása nap mint nap számtalan alkalommal előfordul /egy baleset szemtanúi az újonnan érkezetteknek eljátszszák a szerencsétlenül járt ember viselkedését, tréféskedvü emberek utánozzák egy barátjuk komikus járását stb/, anélkül, hogy az illetők megkísérelnék nézőiket bármiféle illúzióba ejteni. Ennek ellenére mégiscsak beleélik magukat a figurákba, hogy sajátosságaikat elsajátítsák. A szinész, amint mondtuk, szintén élni fog ezzel a pszichikai aktussal. Ellentétben azonban a szinészi játék szokásos módjával, amelyben ezt az aktust az előadáson is végrehajtják, mégpedig abból a célból,hogy a nézőt ugyanerre az aktusra iiirják rá, ő a beleélés aktusát csak egy előzetes stádiumban, valamikor a próbák során, a szereppel való munka közben fogja végrehajtani. 31 -
