Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
A színjátszás egy olyan új technikájának rövid leírása, amely elidegenítő hatást vált ki
A SZÍNJÁTSZÁS EGY OLYAH UJ TECHNIKÁJÁNAK RÖVID LEÍRÁSA AMELY ELIDEGENÍTŐ HATÁST VÁLT KI /1940/ A következőkben kísérletet teszünk a színjátszó művészet egy olyan technikájának leírására, amelyet néhány színházban már alkalmaztak, abból a célból, hogy bizonyos ábrázolandó folyamatokat a néző számára elidegenitsenek. Az elidegenítő hatás e technikájának célja az volt, hogy a néző az ábrázolandó folyamattal szemben vizsgálódó, biráló tartást vehessen fel. Az eszközök művészi eszközök voltak. Annak, hogy az elidegenítő hatást /a továbbiakban: V- effektus, a Verfremdungseffekt, V-effekt-ből - A ford./ az említett célra alkalmazhassuk, előfeltétele, hogy a színpadot és a nézőteret minden "mágikus elemtől" megtisztítsuk, és semmiféle "hipnotikus tér" ne keletkezhessék. Ezért elmaradt az a kisérlet, hogy a színpadon megteremtsük egy bizonyos színhely /szoba alkonyatkor, őszi utca atmoszféráját, valamint az a kísérlet is, hogy a beszéd egy meghatározott ritmusával hangulatot keltsünk; a közönséget nem "gyújtották fel" a temperamentum szabadjára engedésével, és nem "vonták bűvkörbe" a megfeszített izmok játékával, egyszóval nem arra törekedtek, hogy a közönséget transzba ejtsék és azt az illúziót keltsék benne, hogy egy természetes és nem betanult folyamatnak a tanúja. A közönségnek azt a hajlamát, hogy magát ilyen illúzióknak engedje át - amint ezt majd látni fogják - meghatározott művészi eszközökkel semlegesíteni kell, A V-effektus előidézésének előfeltétele, hogy a színész azt, amit meg kell mutatnia, a megmutatás nyilvánvaló gesztusával lássa el. Természetesen el kell ejteni az elképzelést a negyedik falról, amely a színpadot fiktiv módon elzárja a közönségtől, miáltal létrejön az illúzió, hogy a- 30 -
