Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Megjegyzések a kínai színművészetről

Megjegyzések a kinaj szinmüvészetről /1936/

A leghíresebb kínai színművésznek, Mei Lan-fangnak, moszkvai vendégjátéka mindenféle vitára adott alkalmat arról, hogy ennek az ábrázolási módnak alapelvei értékesithetők-e a nyugati szinpad számára.

Köztudomású, hogy a kinai azinház rengeteg szimbólumot használ. Egy tábornok például kis zászlócskákat hord a vállán, mégpedig annyit, ahány ezred a parancsnoksága alatt áll. A szegényeket úgy jelzik, hogy a selyemből készült ruhákra másszinü, de szintén selyemből való szabálytalan foltokat varrnak. A jellemeket meghatározott maszkokkal, tehát egyszerűen festéssel ábrázolják.A két kéznek bizonyos gesztusai egy ajtó erőszakos kinyitását jelképezik, stb. Maga a szinpad változatlan marad, a játék során azonban bútorokat hoznak be. Mindez régóta ismeretes és aligha átvehető. A következőkben néhány olyan alapelvről essék szó, amelyek többet tudnak mondani nekünk.

A művész kifejezi, hogy tisztában van vele: figyelik őt. Ő maga is figyeli magát. Ha például felhőt ábrázol,megmutatva váratlan feltűnését, lágy és mégis erőteljes növekedését, gyors és mégis fokozatos változását, időnként ránéz a közönségre, mintha azt akarná mondani: Hát nem pontosan igy van? De figyeli saját karját és lábát is,bemutatja, ellenőrzi, a végén talán meg is dicséri őket. Nyíltan lepillant a padlóra, felméri a produkciójához rendelkezésre álló teret, és nem gondol rá, hogy ez megzavarhatná az illúziót. így a művész elválasztja a mimikát a gesztustól, de az utóbbi emiatt semmi károsodást nem szenved, mert a testtartás visszahat az arcra úgy, hogy az arc ugyanazt fejezi ki, amit a test. Most a jólsikerült tartózkodás tükröződik rajta, most meg a tökéletes diadal! A művész úgy használta fel arcát, mint egy üres lapot, amelyre a betűket a test gesztusai Írhatják.

23