Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Megjegyzések a "Mahagonny város virágzása és pusztulása" című operához

A felelet sa vitától semmit sem várhatunk. A mai társadalmi rend feletti vita, ha annak egy mégoly jelentéktelen részlet-jelenségéről folyik is, menthetetlenül és azonnal veszélyeztetné a társadalmi rend egészét.

láttuk, hogy az operát,mint esti szórakozást árulják, miáltal minden reform-kisérlet már eleve körülhatárolt területre korlátozódik. Láttuk azt is, hogy a mai közfelfogás ezt a szórakozást az Unnepiességnek és az illúzióknak szenteli. Miért?

A régi operát a mai társadalomtól nem lehet különválasztani. Illúzióinak társadalmilag fontos funkciói vannak. A kábítás közszükséglet és nincs mivel helyettesíteni. Sehol másutt, mint az operában nincs az embernek alkalma rá, hogy ember maradhasson, hiszen összes értelmi funkciói már réges-régen aggódó bizalmatlansággá, a más eszén való tuljárássá, önző számítássá zsugorodtak össze.

A régi opera nem azért létezik még ma is, mert régi, hanem főleg azért, mert a viszonyok, amelyeknek függvénye, még mindig a régiek. De a viszonyok mégsem egészen a régiek már. És itt nyílnak meg a lehetőségek az uj opera számára. Ma már feltehető a kérdés, nem jutott-e el a régi' opera már odáig, hogy a további ujitások ennek a műfajnak már nem a megreformálását, hanem a teljes felbomlását fogják okozni.

Bármennyire is kulináris a Mahagonny /kulináris anynyira, amennyire egy operához illik/, mégis társadalomformáló funkciója is van, mert éppen a kulinaritást teszi vita tárgyává; támadja a társadalmat, amelynek ilyen operára van szüksége; úgyszólván ott ül még kényelmesen a régi ágon, azonban - akár szórakozottságból, ciár rossz lelkiismeretből - már egy kicsit fűrészeli maga alatt az ágat.

Az igazi ujitások az alapot támadják meg."

20