Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Megjegyzések a "Mahagonny város virágzása és pusztulása" című operához

lőtt rendelkeznek, amely hűséges tolmácsa mindannak,amit ők szabadon elgondolnak, amely tehát minden gondolatuk nyomán önmagától megváltozik. Alkotásuk azonban nem szabad, mert a gépezet, velük vagy nélkülük, elvégzi a maga funkcióját: a színházak minden este játszanak, az újságok naponta x-szer megjelennek, és azt veszik megukhoz, amire szükségük van- és egyszerűen nincs szükség egyébre,mint bizonyos mennyiségű anyagra

Azt lehetne hinni, hogyha ez a tényállás /azaz a művészeknek a gépezettől való elkerülhetetlen függősége/ kiderül, akkor a gépezet felett marasztaló Ítéletet hoznak. Ehelyett' inkább a tényállást palástolgatják szemérmesen.

önmagában azonban az egyes ember szabad alkotásának korlátozása haladó folyamat.Az egyes ember mindinkább nagy, a világot átformáló folyamatoknak függvénye lesz. Nincs már abban a helyzetben, hogy csak magát fejezhesse ki. Az lesz a feladata és arra kényszerül, hogy általános feladatokat oldjon meg. A baj csak az, hogy a gépezetek ma még nem a közösség érdekében dolgoznak, a termelőeszközök nem a termelők tulajdonai, ilyenformán a munka árujellegüvé válik és az áru általános törvényei reája nézve is érvényesek. Áru a művészet is - termelési eszköz /gépezetek/ nélkül ezt sem lehet termelni.Egy operát is csak az Opera utján lehet forgalomba hozni. /Képtelenség volna egy operát csak éppen elgondolni, mint egy Böcklin-féle tengeri szörnyet és ezt a jelenséget aztán, a hatalom megragadása után kiállítani az akváriumban, vegy ami még nevetségesebb volna: becsempészni a mi jó öreg állatkertünkbe./ De még akkor is, ha az ember csak vitatkozni akar az operáról, mint olyanról /a funciójáról/, kénytelen lenne operát Írni.- 13 -