Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
Michel Vinaver: Sztanyiszlavszkij és Brecht
De - és itt találkozunk ismét a félreértéssel - ha megvizsgáljuk, mit kérnek száz év óta és ma inkább, mint bármikor a színésztől,és mit nyújt a színész a közönségnek, nem kétséges, hogy ezt sem Sztanyiszlavszkij,sem az Actors* Studio nem képviseli, sőt, azt lehet mondani, ők oázist alkotnak a sivatag közepette; az ő tevékenységük a mai színház uralkodó tendenciája ellen harcol, az ellen, hogy a nézőt a dolgok jelen állapotának diadalmas vagy szégyenkező elfogadásába ragasszák bele. Úgy fest az egész, mintha Brecht ugyanazon állapotok ellen harcolna, amelyeket Sztanyiszlavszkij és tanítványai is meg akarnak változtatni,menet közben rávilágítva, hogy az utóbbiak módszere nem elégséges a betegség meggyógyitására, nem tudja megfordítani az áramlatot, és ezért egy "uj nagy gyakorlatot" kell kitalálni. Ha igy áll a dolog,van talán egy másik félreértés is, amelyik lehetővé teszi, ho;',y Brechtet radikálisan szembeállítsák Sztanyiszlavszkijjal; az utóbbi tanítását elvetni azon a cimen,hogy az a misztifikáló színház irányába halad, s az egész "tradicionális" színházat kezdeteitől fogva egészében szembeszögezni a "forradalmi" színházzal, amely most keresi a maga eszközeit. Ezt a második félreértést minden bizonnyal maga Brecht tette lehetővé, aki ravaszul hallgatott a szinész munkájának egy egész aspektusáról. Brecht a maga tanítását az elidegenítési effektusra alapozza, és kifejti azokat a technikai eljárásokat, amelyek ezt a hatást lehetővé teszik. De megkérdezte-e már valaki, milyen kiindulási ponttól kell számítani ezt az ilyen módon létrehozott távolságot? Gondolkodjunk el azokon a körülményeken, amelyek között Brecht dolgozott: egyszerre kellett lelepleznie a burzsoá színház céljait és eszközeit, és 'ellátni színészeit az uj színházi gyakorlat kialakításához szükséges fegyverzettel. A legfenyegetőbb veszélyt kellett elhárítania: azt, hogy az ellenség kezébe adjon fegyvereket ... Brecht minden- 103 -
