Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 8 -zott igen jelentős helyet foglalnak el a nem-antagonisztikus konfliktusok, amelyekben mindkét szembenálló fél a szocialista rendszer szülötte és kifejezője - e rendszer fejlődésének különböző szakaszaiban. E konfliktusok abban a harcban keletkeznek, amelyet a legfejlettebb szovjet emberek folytatnak azok ellen, akik csökönyösen a múltba tekintgetnek, megrekednek a tegnapban és nem veszik észre az élet uj jelenségeit.

Ilyenfajta - társadalmi életünk minden területén megtalálható - emberek közé tartoznak a párt- és máB vezetők egyes típusai, akiket Ovecskin "Falusi hétköznapok" és "Tavaszi szél" cimü, elvszerüségükkel, élességükkel és művészi eredetiségükkel kitűnő elbeszélései, Csakovszkij "Az élet éve" cimü kisregénye, Tyendrjakov "Gödrök" cimü elbeszélése, Kallnyin novellái, Trojepolszkij "Egy agronómus jegyzetei" cimü szatirikus Írásai mutatnak be.

Társadalmunkban mind az antagonisztikus, mind a nemantagonisztikus konfliktusok igen gyakran szorosan összekapcsolódnak, és bizonyos bonyolult jelenségek és folyamatok egyidejű kibontakozása közepette mennek végbe. Lehet-e pusztán az emberek tudatában élő burzsoá csökevények felszámolására redukálni annak az éles harcnak tartalmát és célkitűzéseit, amelyet a Kommunista Párt a mérnökök, a technikusok, a gazdasági vezetők és a tudósok egy részét aég mindig fogva tartó konzervativizmus és megcsontosodottság ellen viv? Nem lehet, mégpedig elsősorban azért nem,mert éppen a szocialista építés jelentős sikerei szálltak egyes ipari vezetők és tudósok fejébe, váltottak ki belőlük fennhéjázó és önelégült hangulatot, aminek következtében elvesztették felelősségérzetüket, nem harcoltak többé a meglévő technikának a legmodernebb technikával való felváltásáért, s igy erősen hátráltatták a technika fejlődését.

Ha a művész az antagonisztikus ellentmondásokkal azonosítja a konfliktust,feltétlenül egyoldalúan, leegyszerűsítve fogja ábrázolni a szocialista építés nagyfontosságu folya-