Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
dolgozókat a kizsákmányolók elleni forradalmi osztályharctól, eltompltsék osztályöntudatukat. Azt hirdetik, hogy nem lehet hinni a munkásosztály erejében, az emberek becsületes és ne- B«B indulataiban, hogy haszontalan és céltalan megkísérelni a fennálló rendszer átalakítását, hogy teljesen reménytelen a munkásosztálynak felszabadulásáért és boldogságáért vívott forradalmi harca. A "konfllktusmentesség" elmélete azt hirdette, hogy a szovjet művészetnek nem szabad konfliktusokat ábrázolnia és hogy éppen a konfliktusok hiánya az az uj mozzanat, amely a szovjet művészetet minden eddigi mUvészettól megkülönbözteti. Ez az elmélet elsősorban azért volt ártalmas, mert eltérítette a szovjet művészeket a valóságnak igazaághű, teljes bonyolultságában és ellentmondásosságában való ábrázolásától, elvonta őket attól, hogy cselekvőén részt vegyenek a kommunizmus építőinek útjában óhatatlanul felmerülő akadályok és nehézségek leküzdésében, a szovjet életben még előforduló negativ, egészségtelen jelenségek elleni harcban, a kommunizmus ellenségeinek leleplezésében. Ez a hamis, tudományellenes elmélet azzal is óriási kárt okozott a szocialista művészeti gyakorlatnak, hogy a drámai konfliktus szerepének tagadásával megkísérelte aláásni a szovjet művészet realista alapjait, a a szovjet művészetet lényegében a formalizmus és a naturalizmus posványába akarta süllyeszteni. A pártsajtó feltárta a szocialista művészet fejlődését gátoló "konfllktusmentesség elméletének" antimarxista jellegét. "Az uj harca a régi ellen az életben a legkülönbözőbb konfliktusokat idézi elő, amelyek nélkül nincs élet, tehát művészet sincs" - irta a Pravda 1952 április 7-i szerkesztőségi cikkében. A "konfliktusmentességet" hirdető elmélet keletkezésének és elterjedésének fő oka az volt, hogy sok mUvész roszázul ismerte az életet, többé vagy kevésbé elszakadt a néptömegektől, a néo esztétikai igényeitől és Ízlésétől, nem is
