Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
6 -szólva arról a fontos körülményről, hogy agyas művészek « személyi kultusz hatása alá kerültek. Ezekből a művészekből hiányzott a bátorság és az elvszerüség a bonyolult életfolyamatok értékelésében és ábrázolásában, a pártos szenvedélyesség a hibák leküzdésére irányuló harcban, hiányzott a hibák iránti könyörtelenség. Ahhoz, hogy itt-ott még ma is felbukkan a "konfliktusmentesség" elmélete, sokban hozzájárul az a körülmény is, hogy a fontos elméleti kérdések körül egyesek fejében még zűrzavar uralkodik. Nem titok ugyanis, hogy filozófusaink körében még mindig nincs teljes egyértelműség a dialektika a fontos kategóriájának, a konfliktusnak meghatározásában, a nem döntötték még el megnyugtatóan azt a kérdést, vannak-e egyáltalán nemant agoni eziikus konfliktusok. A konfliktusmentesség elméletének bírálatát megkísérlő filozófusok és lrodalomtudósok azzal, hogy a konfliktusnak olyan meghatározásából indulnak ki, amely szerint.« konfliktus csakis és kizárólag antagonisztikus harccal feloldható ellentmondás, máris kibékíthetetlen logikai ellentmondásba keverednek önmagukkal, mert lényegében éppen ez a meghatározás szolgál a konfliktusmentesség elméletének "indokolásául". Hiszen ebben az esetben azt a marxista tételt, hogy a szocialista társadalomban megszűntek az antagonisztikus ellentmondások, teljes egészében alkalmazni kell valamennyi konfliktusra, az életben és a művészetben szereplő konfliktusokra egyaránt. Sokan viszont kizárólag a társadalmunkban még megmaradt vagy az országba behatolt ellenséges elemek tevékenységével vagy az egyes szovjet emberek tudatában élő kapitalista csökevényekkel hozzák összefüggésbe a szocialista társadalomban előforduló konfliktusokat. /A konfliktusnak ez az értelmezése érvényesül például " A dialektikus materializmus " cimtt, Alekszandrov szerkesztésében 1953-ban megjelent könyvben, amely külön fejezetet szentel a kérdésnek, "A konfliktusmentesség elméletének ártalmaBsága" címmel./ Ezek szerint csak
