Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 4-8 -3 U és mennyire mély a drámai konfliktus, a~ melynek ezek a Jellemek a hordozói;

d/ a legelevenebbek és a legmozgékonyabbak az ellentmondás vagy konfliktus csúcspontjára emelt tipikus Jellemekj

e/ a drámai konfliktus csúcspontjára emelt tipikus Jellemek a drámai mü "önmozgása és elevensége lüktetésének" forrásaivá lesznek.

Az Íré csak akkor Jut el odáig, hogy ne csupán érezze "az élet ütőerének lüktetését", hanem képes is legyen azt művészi formában megeleveníteni, ha eleget tesz mindezeknek a követelményeknek.

Igen fontos kérdés, hogy milyen formában történjék a drámai konfliktus feloldása,a kifejlés, azaz a mü befejezése.

Közismert, hogy Hegel a művész céljának a kolliziók ás konflíktusok olyan megoldásét tekintette, amely az erőfeszítések összeütközése, a szenvedélyek összecsapása, a jellemek harca után teljes harmóniát, nyugalmat eredményez. Ezért a művészet feladata Hegel szerint az, hogy "a meghaaonlást és ennek harcát csak úgy vezesse, hogy belőle a konfliktusok feloldásán keresztül a harmónia jöjjön ki eredmé - nyül...."35/

Ellentétben a hegeli felfogással, amely szerint a drámai konfliktusok feloldása megbékítésük, semlegesítésük utján történik /ez a felfogás logikusan következik Hegel idealista filozófiai rendszeréből/, a marxista-leninista esztétika abból indul ki, hogy az ellentmondások csak &z uj és a régi harca utján oldhatók fel s hogy ebben a harcban minden, ami régi, elavult, reakciós, elkerülhetetlenül végérvényesen elpusztul, az uj, a haladó pedig feltétlenül diadalmaskodik. Az igazi realieta müvéez müvének kifejlése,befejezése nem leket e konfliktusok semlegesitéee, a cselekményben egymással összeütközött jellemek megbékítése.