Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- *9 -A realista müvekben a befejezés nem lehet statikus, metafizikus, konfliktusmentes, hanem a fejlődés agy stádiumaként, uj harc kezdeteként, újabb ellentmondások és konfliktusok kiindulópontjaként jelentkezik.

Egyes Íróink nyilvánvalóan nem értik, hogy a befejezés - az ellentétes erők közti feszült és éles harc feloldásának sajátos művészi formája - lényegénél fogva dialektikus. Sok irő kötelezőnek tartja, hogy a cselekmény végére az egymás ellen harcoló hősöket egytől-egyig megbékítse egymással, a drámai konfliktusokat semlegesítse és elsimítsa. Még az a néhány negativ tipus is, aki az ilyen müvekben Bzerepel, a végén teljesen "átnevelődik", a vétkesek a nyílt színen beismerik vétküket, a tévelygők megfogadják, hogy soha többé nem hibáznak, és egyáltalán mindannyian túlságosan könnyen és egyszerűen, túlságosan "konfliktusmentesen" térnek rá az Író által kijelölt "igaz útra".

Az ilyen befejezés gyengíti,sőt eltorzítja a mü eszmei tartalmát,s egyben megsérti a művészi forma törvényszerűségeit is, vagyis megfosztja a müvet attól a képességétől, hogy eszmei és emocionális hatást gyakoroljon a nézőre vagy az olvasóra. Ez történt a "Csillag" oimü filmmel, amely Kazakevlcs kitűnő elbeszélése alapján készült. A film készítői úgy látszik, megijedtek attól, hogy az elbeszélés hősei - a felderitők,Travkin parancsnok vezetésével - valamennyien meghalnak az ellenséges frontvonal mögött.Ezért - a "konfliktusmentesség" szabályaihoz híven - az elesetteket az ámuló közönség szemeláttára a szó szoros értelmében "feltámasztották". E "művelet" következtében a hazafiság és az önfeláldozó hősiesség pátoszától átfűtött optimista tragédia szentimentális melodrámává sekélyesedett. Lényegében ugyanilyen műveletet hajtottak végre Tyendrjakov "Nem Illik" című kisregénye alapján készült "Idegen rokon" cimti film befejezésében íb. A friss, mély emóciókat keltő "Szállnak a darvak" cimü film hatását is