Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

más, mint "emberek kapcsolatai,ellentmondásai, rokonszenvei, ellenszenvei és egyáltalán emberek egymáshoz való viszonya - valamely jellem, tipus fejlődésének, kialakulásának története"^ .

Különösen gyakran sértik meg az egész művön végighaladd, átfogó cselekmény törvényszerűségét a történelmi életrajzi filmekben és az úgynevezett tudományos játékfilmekben. Többségükben súlyos hibákba ütközünk: szerkezetileg szétesők, illusztrativ jellegűek,felesleges epizódokkal vannak telezsúfolva, vontatottak, meseszövésük laza. Ritkán és gyengén domborítják ki kulminációs jelenetek gyanánt azokat az epizódokat, amelyekben a legnagyobb erével és a legteljesebben mutatkoznék meg a hősök jelleme.

Az egész művön végighaladó átfogó cselekmény sikeres kibontakozásának elmaradhatatlan feltétele az ellencselekmény létrejötte és kibontakozása. Az ellencselekmény hordozói azok a szereplő személyek, akik a mű hősével szemben lépnek fel.

Már Hegel megállapította: "Mivel azonban a kollizionáló akció megsért egy szembenálló oldalt, ebben a differenciában kihivja maga ellen az átellenes megtámadott hatalmat, s az akcióval közvetlenül összekapcsolódik a

reakció. Csak ezzel lépett be az eszmény a teljes meg-32/

határozottságba és mozgásba"^ '. .

Az ellencselekménynek ugyancsak végig kell haladnia az egész művön.Minden cselekvés, mondotta Sztanyiszlavszklj, ellencselekvésbe ütközik, s az utóbbi fokozza az előbbit. E- zért minden drámai műben, az egész művön végighaladó, átfogó cselekménnyel ellentétes irányban, "egy vele szembenálló szakadatlan átfogó ellencselekmény vonul végig". Az ellencselekmény egész sereg újabb cselekményt idéz elő.

Az olyan drámai müvek, amelyekből hiányzik az egész művön végighaladó, átfogó cselekmény és ellencselekmény, u-