Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- <4-5

csapásának eredménye, a történet menete, a szerkezet egységessége és arányossága, s végül, a mü hősei által a nézőre vagy az olvasóra gyakorolt emocionális hatás ereje mind-mind attól függ, mennyire "szigorúan, minden izében aktiv" a mü, vagyis mennyire drámai.

Ha nincs az egész művön végighaladó, átfogó cselekmény .mondotta Sztanyiszlavezkij, aki sokat foglalkozott ezzel az igen fontos drámai törvényszerűséggel, a szinmü egyes részecskéi és feladatai egymástól elkülönülve tengődnek, s a legkisebb reményük sincs rá, hogy életre keljenek. Az egész művön végighaladó, átfogó cselekmény fővonala viszont eres szálként fűzi egybe, hatja át a különálló láncszemeket, az összes alapelemeket, s a fő és végső cél szolgálatába állítja őket.

A szovjet irodalom, színház- és filmművészet legkiválóbb alkotásai megfelelnek az egész művön végighaladó, átfogó cselekmény követelményének.Egyes mai szerzők azonban az utóbbi időben figyelmen kívül hagyják ezt a törvényszerűséget. Megjelentek olyan müvek, amelyeknek nem volt egységes cselekmény-gerincük. Jól felépített cselekmény, egységes, arányos, befejezett drámai történés hijén ezek a müvek menthetetlenül széthullottak egymással felületesen egybekapcsolt epizódokra.

Stein "Prológus" vagy Scseglov "Az első vihar napjaiban" cimü színmüvei, amelyek népünknek az 19o5-öe forradalomban véghezvitt hősi tetteiről szólnak, inkább történelmi krónikák, mint drámák. "Az első vihar napjaiban" cimü szinmü első képe például lényegében úgyszólván semmi szerepet nem játszik a drámai cselekményben, a konfliktus elindítása csak a második képben történik meg, a harmadik és a hatodik kép pedig pusztán elbeszélő jellegű magyarázat a cselekményhez.

Olyan műben, amelynek nincs élesen körülhatárolt témája és arányos szerkezete, amelynek nincs egységes, az egész művön végighaladó átfogó cselekménye, sem élő Jellemet, sem drámai feszültséget nem találhatunk.Hiszen a téma /sujet/ nem