Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- m -lyet foglalnak «1 az egyse jellemek a drámai harc általános menetében, hogyan koordinálódnak ée szubordinálódnak /ba szabad Így kifejeznünk magunkat/ ennek a harcnak hősei és az utóbbiak cselekvései, Amikor Belínszkij azt kívánta az Írótól, hogy a legfőbb szerepló személyre összpontosítsa figyelmét, ezzel egyáltalán nem azt akarta mondani, hogy a többiekre ügyet se vessen.Csak azt a tényt hangsulyozta,hogy a főhős tetteiben, sorsában fejeződik ki a mü alapeszméje. De a többi szereplőnek sem szabad egy pillanatra sem kikerülnie a szerző látószögéből, nem szabad kicsúsznia a drámai cselekmény keretéből, még ha a cselekményben alárendelt szerepet játszik is a főhőshöz viszonyítva. A művészeti alkotásoknak egyetlen olyan szereplője sem lehet, aki nem feltétlenül nélkülözhetetlen az események agymósrekövetkezésének és kifejlésének mechanizmusában. A drámai cselekménynek nemcsak egységesnek, hanem az egész művön végighaladónak is kell lennie.A művészeti alkotás egészén végighaladó "átfogó cselekmény" sajátosan művészi tükröződése a művészetben annak az ismeri dialektikus törvényszerűségnek, amely szerint az ellentmondások harca nemcsak minden jelenség fejlődési folyamaténak alapja, hanem feltétlenül át is hat minden agyas folyamatot "kezdetétől a végéig"2^. A művészi formának erre a sajátosságára már Engels rámutatott, amikor megállapította, hogy a realista műnek "karesztül-kasul drámai jellegűnek” kell lennie. Hagy figyelmet szentelt az égéez művön végighaladó cselekménynek Gorkij. "A drámának, - mondotta, - szigorúan, minden izében aktivnak kell lennie....*>3°/, Csakis Így kelthet a dráma időszerű emóciókat. A művészeti alkotást alajétól végéig átható szakadatlan cselekmény a mü fó mozgató rugója. A jellemek ösaze-
