Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 43 -A művészeti alkotásokban a konfliktusok művészi kifejezése, megjelenítése a drámai cselekményben történik. Ez utóbbi kifejlésének több fő szakasza, stádiuma van. A legfontosabbaks a bonyodalom /a konfliktus keletkezése/, a kulminációs csomópont /a harc döntő mozzanata/, a megoldás /a konfliktus megoldása/.

A drámai konfliktus szakaszait a legteljesebben azokban a művészeti ágakban lehet ábrázolni, amelyekben a drámai cselekmény az Időben bontakozik ki - a legtöbb irodalmi műfajban, a színházban, a filmen, a zenedrámai műfajokban /opera, operett/, a program-zenei műfajokban /szimfónia, szimfónikus költemény, stb/. A művészet úgynevezett térbeli ágaiban /festészet, szobrászat, grafika/ a drámai cselekménynek csak egyik mozzanata, egyik fő szakasza ábrázolható, amelyen keresztül koncentrált formában fejeződik ki az alapvető konfliktus lényege, néha pedig a konfliktus fejlődésének megelőző vagy következő szakasza is. Ez az illető művészeti ág kompozícióé és ábrázoló-kifejező eszközeinek pontos felhasználásával érhető el.

A mű drámai cselekményének akkor is egységesnek kell lennie, ha több konfliktus van, ha a szembenálló jellemek harca esetleg bonyolultan megy végbe. Belinszkij szavaival élve, ez "a dráma egyik legfontosabb feltétele".

Az egységes cselekményt az jellemzi,hogy először is, a műnek egy közös, végső, fő céljára, a "főfeladatra" /Így nevezte a drámai cselekmény említett célját Sztanyiszlavszkij/ irányul, s másodszor, a mű összée konfliktusai dialektikusán egybekapcsolódnak benne,olymódon, hogy a fő, az alapvető konfliktus az a mag, amelyhez a többi konfliktus kapcsolódik, s amely az utóbbiak kibontakozását és megoldását is meghatározza.

Tekintve, hogy a drámai konfliktus hordozói minden esetben bizonyos tipikus jellemek, az egységes cselekmény kérdése közvetlenül kapcsolódik ahhoz a kérdéshez,milyen he-