Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

vetlen függvénye a tipizálás sajátos vonásainak, sajátos eezközeinek a különböző művészeti ágakban és műfajokban. A művészet egyes ágaiban és műfajaiban a konfliktusok az ellentétes jellemek nyilt harcának ábrázolá s a k é n t jelentkeznek, más ágakban és műfajokban különféle eszmék és érzések összeütközésének emocionális kifejezéseként, megint másutt a harc lehetőségének kifejezésében vagy az ábrázolt események és a környezet fejlődésében rejlő kontrasztok érzékeltetésében s végül olyan művészeti ágak és műfajok is vannak, amelyekben a konfliktusok a hős belső erkölcsi vagy pszichológiai állapotában lévő ellentmondásoknak, a "lélek dialektikájának" ábrázolásában jelentkeznek. Ezért Levitán "A mélység felett" cimű festményében vagy Lermontov "A vitorla" cimű lirai költeményében nem kevesebb, hanem talán még sokkal több is a drámaiság, mint sok olyan festményben és költeményben, amelyek közvetlenül éles összecsapásokat, katasztrófákat vagy ütközeteket ábrázolnak.

"A művészet keletkezéséhez mindig ellentmon-24/dás kell - vagy maga a harc vagy a harc tükrözése" ' - állapította meg helyesen Alekszej Tolsztoj.

"Bármely korszak mindenfajta művészetének képesnek kell lennie - Írja Lindsay, a neves angol haladó iró és irodalomteoretikus -, hogy behatoljon a konfliktusba és a konfliktus megoldásának folyamatába"2^.

így tehát nem annyira arról lehet és kell beszélnünk, hogy vannak-e a különféle művészeti ágakban és műfajokban drámai konfliktusok vagy nincsenek, hanem arról, hogy milyen sajátos formában jelentkeznek, s a különféle művészeti ágakban és műfajokban milyen fokú a drámaiság ,mia konfliktusok sajátos funkciója.

A drámai konfliktus sajátszerűségének elemzésekor abból kell kiindulni, hogy az emberi élet és harc - amely a művészet legfőbb tárgya és amelyet a művészet a tipikus hely-