Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
Betekben cselekvő tipikus jellemek cselekvéseiként és összeütközéseiként tükröz - részint a művészeti alkotás eszmei tartalmában, részint pedig a mü művészi formájában jelentkezik. Ezért kell megkülönböztetni a drámai konfliktus vizsgálaténak két aspektusát, amint azt nagyjából helyesen állapítja meg Lindsay "A szocialista realizmus problémái és sajátosságai az irodalomban" cimU munkájában: "A művészet tartalma maga az ember életfolyamata,a hozzá tartozó belső konfliktussal, az ellentétek egységével. A forma a valóság művészi átélését fejezi ki, s a valóságra való ráhatást, amely a művészeti konfliktust megoldja"2® , Meg kell tehát különböztetni egymástól a drámai konfliktus fogalmának két különböző, bár egymással szorosan összefüggő és egymást átható oldalát. Az egyik oldal: a művészeti alkotás eszmei tartalma, a másik: művészi formája. A drámai konfliktus két oldalának a konfliktusnak a művészetben betöltött két különböző, de egyúttal harmonikus egységben lévő funkciója felel meg: 1/ a konfliktus az ellentmondások tükrözésének sajátos módja és 2/ a konfliktus a művészi, tipizálás eszköze, a drámaiséguk következtében bizonyos esztétikai érzelmeket és élményeket kiváltó művészi hősök megalkotásának eszköze. A fenti két oldal és funkció figyelmen kívül hagyása a drámai konfliktusban elkerülhetetlenül elméleti hibákhoz és művészi kudarcokhoz vezet. l£ig az élet igazságát tükröző drámai konfliktus eszmei tartalmáról való lemondás óhatatlanul a formalizmushoz, a "katasztrófákkal" való üres játékhoz vezet, a drámai konfliktusnak pusztán csak a tartalomra való korlátozása,a drámai konfliktusnak a műalkotás művészi formába öntésében játszott szerepéről való megfeledkezéB szükségképpen naturalista leíró és illusztratív jelleghez vagy merő didak - tizmushoz, a művészetben megengedhetetlen erkölcsi prédikációkhoz ée okoskodásokhoz vezet és e hősöket "a korszellem puszta szócsöveivé"2*^ teszi.
