Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 38 -A drámai konfliktusok sajátos természete, esztétikai jellege a tipikus helyzetekben cselekvő tipikus jellemek öszszeütközésében, harcában érvényesül a legtökéletesebben. A művészeti alkotás annál nagyobb mértékben képes a mély eszmei tartalmat művészi formában kifejezni, minél "élesebben határol el és állít szembe" ' egyeB tipikus jellemeket. Az egymástól élesen elhatárolt, egymással szembeállított tipikus jellemek, amelyek eleven, individualizált formában fejezik ki bizonyos társadalmi jelenségek lényeges oldalait,lehetővé teszik az életben előforduló különféle konfliktusoknak - amelyek a realista mű eszmei tartalmának alapját alkotják - művészi formában való megjelenítését.

Az irodalomnak és a művészetnek, amely az emberi életet tükrözi és a művészi hősök segítségével cselekvőén hat az életre, Gorkij szavaival élve, az a feladata, hogy "feltárja az élet értelmét és ellentmondásait, az események egybevetése, az alapvető érzelmek és jellemek összeütközése utjáa"^^, vagyis drámai konfliktusok utján és formájában.

Az eleven, individualizált jellemek a művészeti alkotásnak nemcsak nélkülözhetetlen alapanyagát alkotják, hanem azt a döntő feltételt is,amely "a dráma elkerülhetetlenségét" előidézi - irta Gorkij Sztanyiszlavszkijnak. Legyenek csak éles körvonalakkal megrajzolt, eleven Jellemek - a drámai öszszeütközés elkerülhetetlenül bekövetkezik. A művésznek csak "szembe kell állítania egymással" ezeket a jellemeket, "máris cselekedni, azaz élni kezdenek" .

E gondolat igazságának meggyőző bizonyítékai magának Gorkijnak müvei, a mai irodalomban pedig Solohov megrázó elbeszélése, az "Emberi sors", Csuhraj filmrendező "A negyvenegyedik" cimü filmje vagy néhány háboruutáni olasz neorealista film.

Solohov elbeszélésének hőse, Andrej Szokolov, akinek bátorsága, szilárdsága, emberi méltósága, lelki szépsége a szerző megindító ábrázolásában a szovjet ember természetes jellembeli tulajdonságaként jelentkezik,az adott helyzetekben