Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 35 -csak akkor lass valóban drámai konfliktussá, ha Igényes művészi formában ée a haladó esztétikai esemény szemszögéből történik. Éppen ebben ae értelemben hasznosíthatjuk Hegelnek azt a termékeny gondolatát, hogy a műalkotásban ábrásolt bel só és külső körülmények, állapotok, viszonyok "csak a kedélyen, ama szenvedélyen át...." válnak drámai konfliktussá, "amely felfogja őket s fenntartja magát bennük"1-^. Hegel a művészetnek ezt a sajátos tulajdonságát az antik szerzők mintájára pátosznak nevezte, amely szerinte "a művészi ábrázolás tulajdónképeni tárgya". "A pátosz képezi a művészet tulajdonképpeni középpontját, valódi munkaterületét; főként ennek az ábrázolása hatékony mind a műalkotásban, mind a szemlélőben. Mert a pátosz olyan búrt pendít meg,amely minden egyes ember szivében visszhangzik"1®^

Hasonlóan határozta meg a művészet sajátos tulaj - donságát Belinszkij ie. Belinezkij szerint a művészi eszme és ennek ae eszmének a műben végbemenő ellentmondásos fejlődése "azonos az élő szenvedéllyel, a pátosszal ..." A pátosz serkenti és ihleti a művészt az alkotásra. A pátosznak köszönhető, hogy az eszmei konfliktus a műben "nem elvont gondolat, nem élettelen forma, hanem eleven alkotás...", eleven szépség. Végül, "a pátosz az eszme merőben értelmi felfogását az eszme iránti szeretetté, áradó energiává és szenvedélyes törekvéssé teszi"1^, a művészi alkotás átélését ered - ményezl. "A költő alkotásának átélése azt jelenti, hogy lelkűnkben újra hordozzuk, újra érezzük tartalmának egész gazdagságát, mélységét, újra érezzük fájdalmait, újra szenvedünk bánataitól, újra boldogítanak örömei, diadalai, reményei”18^.

Mint mér említettük, egyse kritikusok a drámai konfliktust a társadalmi konfliktusra, az uj és a régi harcára korlátozzák. Ennek az álláspontnak,van egy másik oldala is. Mig sok gyenge művet nagyra étffékelnek ceak azért, mert témájuk éles és időszerű, mert hőseik gyakran hangoz