Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 36 -tatnak a párt politikáját dicsőítő jelszavakat, vagy ékesszólóan szavalnak az erkölcsösségről és felháborodottan Ítélik el az egyes szovjet emberek tudatában még fellelhető különféle burzsoá csökevényeket, az is gyakran előfordul, hogy valódi drámaiságtól lüktető, művészileg értékes, kiváló müveket a kritikusok elhamarkodottan elitéinek, mert nem fedezik fel bennük a nagy témát és nem találják meg bennük az általuk annyira kedvelt hangzatos jelszavakat, a hősök szájába adott dagályos frázisokat, a negativ szereplők feletti gyors és végleges Ítélkezést.

Az igazi müvészetkrltika eltorzításának e két formája egymáshoz igen közelálló okokból táplálkozik. Az első esetben megfeledkeznek róla, hogy "élettelen az a művészi alkotás, amely az életet csak az élet ábrázolása kedvéért ábrázolja, a koreszméből fakadó hatalmas szubjektív indulat nélkül, amely nem a szenvedés jajszava vagy az elragadtatás ditirambusa ,amely nem kérdés vagy nem válasz"*"^.

A második esetben a kritikusok nem értik meg vagy nem akarják megérteni, hogy a művészetben a kérdések éppúgy, mint a válaszok művészi formában, s nem valamilyen más formában Jelennek meg, s hogy a művészeti alkotásokban ábrázolt társadalmi jelenségekről és az ezek hordozóiként Jelentkező hősökről nem jogi, hanem esztétikai Ítéletet kell mondani.

Ezenfelül, amint ezt Hruscsov felszólalásában kifejtette: ha a művész életcélja, lelki szükséglete a kommunizmus eszményeiért, népe boldogságáért vivott harc, ha valóban együtt lélekzik a néppel, a nép érdekeivel, gondolataival és vágyaival, akkor bármilyen témához nyúljon is, az élet bármely jelenségét ábrázolja is, müve összhangban lesz a nép, a párt és az állam érdekeivel.

Tyendrjakov fiatal Írónak 1954-ben megjelent "Nem illik" cimü kisregénye nagy érdeklődést váltott ki az olva