Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

34 -aj és a régi harcának szemszögéből világítsa meg /ilyen jelenségek például az alkotási folyamat és as intim kapcsolatok/. Hasznos ez az értelmezés a kritikus számára is, ha objektiven és alaposan kívánja feltárni as elemzett mti művészi értékét.

Még manapság is nagy számban jelennek meg olyan kritikai cikkek, amelyek a művészeti alkotásokat kizárólag aszerint értékelik, mennyire nagyszabásúén és mélyen ábrázolják az uj és a régi harcát. Az efajta kritikusok számára már az is elegendő, ha a művész ilyen éles konfliktusokat választ ki, például a béke és a háború erőinek harcát vagy egy silány ember leleplezését - és máris eszmeileg kiváló műnek kiáltják ki az illető regényt vagy festményt. Ilyen kritériumok alapján nyilvánítottak egyes mtlveket a szovjet művészet csaknem klasszikus alkotásainak, de ezeket a müveket - minden dicsérő jelző ellenére - a nép éppoly hamar elfelejtet - te, mint magukat a dicsérő Jelzőket /ilyen művek voltakt Babajevszkij "Fény a föld felett" és PanfJorov "Harc a békéért” ointl regénye, a "Donyeci bányászok" eimti film, Szurov "Szabad a pálya" eimfl színmüve, stb./.

Ezek a művészileg gyenge, a valódi drámaiság híján lévő művek azontúl, hogy egyáltalán nem hatottak az olvasó, a néző vagy a hallgató érzelmeire, s nem ébresztették fel érdeklődését a műben ábrázolt hősök sorsa iránt, természetszerűleg arra sem voltak képesek, hogy az igazsághoz hűen és mélyen tükrözzék a szerzőjük által bemutatni kívánt ellentmondásokat és konfliktusokat.

Vajon lehetséges-e helyesen értékelni a művészeti alkotás alapját alkotó drámai konfliktusokat, ha kizárólag a mű alapeszméjének vagy témájának fontosságából és időszerűségéből indulunk ki? A drámaiság esztétikai kategória. Ezért csak esztétikai elemzés utján értékelhető helyesen.

Az uj és a régi harcának művészi megjelenítése