Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
33 -lentkező drámai konfliktust a drámai konfliktusnak más területeken, például az erkölcsi életben való megnyilvánulásaitól. Ugyanis még ez a megfogalmazás is, amely pedig a művészeti konfliktus sajátos jellegének több lényeges vonását felismeri, figyelmen kivül hagyja a művészeti konfliktus esztétikai jellegét. A drámai konfliktus esztétikai jellege mindenekelőtt abban jelentkezik, hogy a konfliktus két oldalát egy meghatározott esztétikai eszmény szemszögéből kell értékelni: az egyik oldalt szépnek ée magasztosnak, a másik oldalt csúfnak és aljasnak. A drámai konfliktus két oldalának ilyen emocionális és esztétikai értékelése minden művészi alkotás esetében kötelező ée mindenképpen meg is történik.Bnnek az értékelésnek hiánya vagy elmosódottséga teljesen müvészietlenné vagy művészileg igen gyengévé teszi a müvet. A drámai konfliktus sajátos tartalma: a szép és a rut harca, s ennek a harcnak egy meghatározott, az adott korszakban haladó esztétikai eszmény szemszögéből való értékelése. Másrészt, végső soron éppen a szép és a rut harcának tipikus jellemek összeütközése formájában való közvetlen bemutatása vagy közvetett kifejezése, továbbá ennek a harcnak sokrétű emocionális és esztétikai /például magasztosan hősies, tragikus, komikus, lirai, stb./ értékelése az, amit drámai konfliktusnak nevezünk. A drámai konfliktus sajátos jellegének ez a - nézetünk szerint - pontosabb értelmezése elsősorban a művész számára fontos, aki az emberi élet különféle bonyolult jelenségeinek újrateremtésére törekszik, de nem képes beszorítani azokat a kritikus által előirt keretbe - a kapitalista csökevények leküzdésének keretébe - vagy pedig nem képes rá, hogy müvében ezeket a jelenségeket teljes egészükben kizárólag az
