Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 32 -rázolt drámai konfliktast megfosztják sajátos jellegétől, s lényegében a társadalmi konfliktussal azonosítják, amely a társadalmi jelenségek és folyamatok fejlődésének alapja.

De ez az azonosítás legalább két okból megengedhetetlen. Először azért, mert a művészeti drámai konfliktus nem alkotja és nem is alkothatja a társadalmi jelenségek fejlődésének alapját, hiszen osak tükröződése , szubjektív megjelenési formája az objektive létező társadalmi ellentmondásoknak és konfliktusoknak. Másodszor azért, mert a drámai konfliktus a valóságos ellentmondások tükrözésének sajátos, művészi formája, amelyet es izt é t i k a i jellege különböztet meg a valóságos ellent - mondások tükrözésének többi formájától.

Teljesen egyetértünk Tyimofejevnek azsal a gondolatával, hogy amikor a konfliktusos jelleget s valóság művészi tükrözésének egyik alapvető feltételeként emlegetjük, "sst a konfliktusos jelleget nem úgy kell elképzelni,hogy sm közvetlen reprodukálása a történelmi konfliktusoknak, mint olyanoknak"^.

Valóban non az a mttvéez feladata, hegy lefotografálja a történelmi konfliktusokat, hanem az, hegy a hőé életében megtalálja azt a konkrét drámai szituációt, amely végső soron megvilágítja a történelmi folyamat 1- lyen vagy olyan lényeges oldalait. Ez a drámai szituáció persze nem reprodukálhatja közvetlenül az életnak azt as alap-konfliktusét, amely "áttetszik" rajta, hanem csakis az emberi élet egyedi, egyszeri eseményein épülhet fel. éppen ebben az értelemben van igaza Tyimofejevnek, aki szerint a művészeti konfliktus az élet alap-konfliktusait maghatározó különféle társadalmi erők harcának tükröződésé az ember egyéni sorséban. De még est - a többitől előnyösen különböző - megfogalr.asáet sem tekinthetjük olyan kielégítő maghatározásnak, amely feltárja a művészeti konfliktus sajátos voltát és teljesen elhatárolja a művészetben ja-