Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 26 -A régi sohasem vonul vissza önként az életből, hanem minden eszközzel kapaszkodik belé, hol úgy, hogy újnak álcázza magét, hol úgy, hogy állítólagos erejével igyekszik megijeszteni az újat. így hát a régi nem passzívan védekezik, hanem gyakran ellentámadásba megy át, s arra törekszik,hogy 5 intézzen rohamot az uj ellen.

Ereje és lehetőségei arányában védekezik, sőt néha ellentámadásba megy át Komyejcsuk "Szárnyak" cimü darabjának bürokrata és maradi szereplője, Dremljuga, Ovecskin "Kerületi hétköznapok" és "Nehéz tavasz" cimü színmüveinek ugyancsak bürokrata és konzervatív hősei, Borzov és Medvegyev, Stein "Személyes ügy" cimü darabjában a rágalmazó és karrierista Polugyin, Leonov "Orosz erdő" és Granyln "Kutatók" cimü müvében az áltudós Oraclanezkij és Tonkov. Ezeknek az embereknek kezében minden ügy ellaposodik és élettelenné válik. Eltorzítják a szocialista törvényességet, súlyos károkat okoznak a szocialista termelésnek, a társadalmi tulajdonnak és a kultúrának, nem becsülik a szovjet embereket, nem kis mértékben rongálják az emberek idegeit és egészségét. De az őket körülvevő szovjet környezet előbb vagy utóbb megtöri ellenállásukat, támadásaik zátonyra futnak.

Az élet azt mutatja, hogy a társadalmunkban még fellelhető régi jelenségek, minden "támadó" kísérletük ellenére, még valamennyire döntő sikert sem érhetnek el. A legrosszabb esetben is csak az történik, hogy valamennyire meghosszabbitJák életüket. Az uj fejlődése feltartózhatatlan.

A konfliktusban szembenálló két oldal metafizikus felcserélésének, a művészi pártosság megsértésének egyik megnyilvánulása az, ha a művészeti alkotásban a konfliktust nem a legfontosabb szereplő személyek éles összeütközésén keresztül, nem a pozitív hősöknek a negativ személyek ellen indított aktív, egyre erősödő támadásán keresetül oldják