Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- 27 -meg. így lényegesen elszürkitik a pozitív hősöket, s egyben eltorzítják a műben ábrázolt negativ jelenségek lényegét is. A művész ezzel elveszíti legfőbb lehetőségét, hogy leleplező portrét fessen a negativ típusokról. Ennek a hibának veszélyessége nagyon jól látható, Dugyicev "Nemcsak kenyéren él az ember" cimü regényének példáján. Itt mindenekelőtt az történt, hogy a szerző,nem tudván helyesen kiválasztani az általa ábrázolt, valóban éles konfliktus fő, meghatározó oldalát, a Drozdov-, Sutyikov-, Avgyijev-féle bürokratákat, karrieristákat, egoistákat, becsvágyó elemeket tekintette a konfliktus fő oldalénak. A regény az ilyen tipusu embereket helytelenül valamiféle bevehetetlen erődítménynek ábrázolja, a bürokratizmust pedig - amelynek ők a hordozói - áttörhetetlen falnak tünteti fel.A regény azt a benyomást kelti, mintha a bürokratizmus bomlasztó hatására az államapparátus munkatársai, sőt a tudományos dolgozók is valamennyien kikerülhetetlenül elfajulnának. A könyv elfogultan pécézi ki a negativ jelenségeket és helytelen álláspontról kiindulva, tendenciózusan világítja meg őket. A szerző nem mutatja meg, milyen eleven és hatalmas erőt képviselnek a szovjet emberek a bürokraták elleni harcban, hanem ehelyett csak néhány elszigetelt becsületes embert állít velük szembe, akik viszont végeláthatatlan nélkülözésekre és szenvedésekre kényszerülnek tevékenységük következtében. Lopatkin éppen azért nem tud harcával komoly veszteséget okozni az ellenfélnek, mert ilyen elszigetelt ember. Azzal pedig, hogy elszigetelte magát a közösségtől, mintha csak tudatosan mondott volna le harcának sikerre viteléről. A szerző nem tárta fel müvében aa egyén életének erős támaszát alkotó szocialista közösség kimeríthetetlen erejét, nem mutatta be a szovjet emberek hatalmas lendületű támadását minden ellen, ami régi, megcsontosodott, ami gátolja és akadályozza előrehaladásunkat a kommunizmus felé.
