Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 23 -Egyes művészek agy szegik meg a pártosság lenini elvét, hogy a konfliktusnak azt az oldalét, amely a szovjet társadalomban még fellelheti régi, haladásellenes erőket éa tendenciákat képviseli, döntő és meghatározó oldalként ábrázolják, ugyanakkor pedig háttérbe szorítják az újat, vagy pedig egyformán kezelik a konfliktus két oldalát és mesterséges, metafizikai egyensúlyt létesítenek közöttük.

Meggyőzően tárgyalja ezt a kérdést a pártnak a művészeti kérdésekre vonatkozó állásfoglalásai "Az a kérdés lényege, hogy milyen szemszögből és minek az érdekében hangzik el a bírálat. Mi azért tárjuk fel és bíráljuk meg a fogyatékosságokat és hibákat, hogy eltávolitsuk őket, mint utunkban álló akadályokat, hogy még jobban megerősítsük szovjet rendszerünket, a Kommunista Párt pozícióit, biztosítsuk az újabb sikereket és a gyorsabb előrehaladást. De ml történik egyes irodalmárokkal, amikor bírálni kezdik fogyatékosságainkat? Minthogy nem ismerik az életet,nincs meg a kellő politikai tapasztalatuk, s nem képesek meglátni az életben azt, ami a fő és döntő, belekapaszkodnak egyes funkcionáriusok fogyatékosságaiba éa hibáiba, válogatás és meggondolás nélkül mindent egy kalap alá vesznek, ijesztgetik önmagukat és másokat is megpróbálnak ijesztgetni"*0^.

Pontosan ez történt Panfjorov "Amikor szépek vagyunk", Zorin "Vendégek", Gogyeckij "Közéleti személyiség", Mariengof "A trónörökös", Virta "Pompejav bukása", Pogogyin "Hárman Indultak a szüzföldekre" cimü színmüvével, Panfjorov "Volga-anyácska" cimü regényével és más müvekkel'. Ezeknek a müveknek szerzői nem voltak képesek helyesen kidomborítani és művészileg pontosan kifejezni a fő és meghatározó oldalt azokban a rendkívül mély és éles konfliktusokban, amelyekre egyfelől a szocialista állam,a szovjet nép, másfelől a tipikus kapitalista csökevények - az elvtelenség, a karrierizmus, a bürokratizmus, a talpnyalás, az úri individualizmus