Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 24 -és szeezélyeskedés, az erkölcsi lazaság - hordozói között kerlil sor. Esnek következtében ezeknek - a szovjet társadalomban sajnos még előforduló - veszélyes és egészségtelen jelenségeknek leleplezése és bírálata helyett vagy szenvtelen. közönyösen szemlélődő naturalista leiró mtivet kapunk, vagy pedig, ami még rosszabb, a hibák mesterséges felfújását, sőt a hibákon való csámcsogást. À drámai konfliktus két oldalának ilyen torz ábrázolása, s annak minden következménye, az utóbbi időkben a legkifejezettebben Dugyincev "Semcsak kenyéren él az ember" cimü regényében, Jaein "E- meltyük" és Granyin "Saját vélemény" clmU elbeszéléseiben, Kirszanov "A hét hét napja" cimU verses elbeszélésében, Uovzon "Csendes mellékutca", Skolnyik "Az ember keresi a boldogságot", Plotkin "A Rogozin-tlgy" cimü darabjában jelentkezett.

Azok a müvek, amelyek ilyen nem-realista módon ábrázolják az élet konfliktusait, a meglévő hibákat nem a társadalmi fejlődés vezető irányzata szemszögéből bírálják én nem támasztják alá az uj és a haladó fölényét éa túlsúlyát, legyőzhetetlen erejét. Ezek a müvek lényegében eltorzítják a szembenálló erők éa irányzatok valóságos erőviszonyait a szocialista társadalomban.

Azt jelentik-e ezek a művészi kudarcok, hogy a negativ típus nem lehet központi alakja egy realista műnek, hogy silány ember vagy ellenség nem Játszhat főszerepet egy szocialista realista alkotáeban?Erre a kérdésre természetesen nemmel kell válaszolni. A klasszikus orosz irodalomban és művészetben, a világirodalomban és művészetben számos ragyogó példa van olyan müvekre, amelyeknek főszereplői éppen negativ típusok. De a realista művész számára az ilyen negativ jelenségek, negativ tipusok ábrázolása sohasem lehet öncél. A negativ típusokat azért mutatja be, hogy rajtuk keresetül, pozitív típusokkal való összeütközéseiken és konfliktusaikon keresztül fejezze ki a mű vezéreszméjét al-