Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- 2o -konfliktusait művészileg reprodukálja - megkülönböztetve egymástól a belső és a külső, a fő és a másodrendű ellentmondásokat - sohasem szabad arról megfeledkeznie, hogy minden ellentmondásnak két oldala van. A konfliktus két szembenálló oldala közül az egyik feltétlenül a fő, a másik másodrangu. Az ellentmondások, m konfliktusok két oldala egyenlőtlenül fejlődik. Köztük osak viszonylagos és időleges egyensúly lehetséges, minthogy fő mozzanatuk az állandó és abszolút harc. E harcban a fő oldal vezető szerepet játszik a konfliktusban, domináló helyzetet foglal el és ezért meghatározza a társadalmi jelenség Jellegét . Egyformán kell-« ábrázolnia a művésznek a konfliktus mindkét oldalát? Egyik legfontosabb kérdése ez a művészetelméletnek. A reakciós burzsoá esztétika teoretikusai nemcsak a szükségességet, hanem még a lehetőségét is tagadják, hogy a művészet az élet lényeges ellentmondásait és ezek különböző oldalait tükrözze. * A burzsoá esztéták az úgynevezett tiszta művészet, a l'art pour l'art mellett törnek lándzsát, azt állítják, hogy a művésznek tökéletesen "függetlennek" kell lennie az általa formábaöntött tartalomtól, eszmei tekintetben teljesen elfogulatlannak kell lennie, s az ábrázolt konfliktus egyik oldalát sem szabad sem támogatnia sem elítélnie. A valóságos ellentmondások mellőzését vagy lényegében hamis ábrázolását rendszerint az "objektivitás" álarcával, a művészet "osztályfelettiségének", "pártatlanságának" hazug frázisával leplezik. Ez közvetlenül következik a művészet objektiv törvényeinek idealista tagadáséból, az esztétika alapproblémáinak szubjektivlsta értelmezéséből. Ilyen szemlélet jellemzi például Thomas Monroe amerikai müvészetteoretikust, aki azt állitja, hogy minden művész "ott találhatja meg a szépséget /és a rútságot is.- I.M./, ahol jónak látjaJ®e e e e A mai amerikai burzsoá filozófia egyik vezető alak-
