Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
21 Ja, George Santayana abból az ''esztétikai" tételből indul ki, hogy "a szépség esetleges és epizódszerü termék" s esért ostobaságnak tartja a szép és a rut közti ellentét elismerését , s még inkább a valóságban jelenlévő rut elitélését, mert szerinte abszolút értelemben az élet minden egyes formájára a tökéletesség jellemző. A művész a legjobb esetben is csak annyit tehet, hogy felismeri és megkülönbözteti a konfliktus két oldalét, de ha nem akarja szétrombolni magát a művészetet, nem Bzabad "egyik oldal pártjára sem állania, hanem mindkettőt ideálisan kell ábrázolnia, dicsőítenie"8^. A burzsoá esztétika, amely szerint a művésznek dicsőítenie kell az ábrázolt konfliktus mindkét oldalát, a művészet feladatául a rut dicsőítését Jelöli meg. Egyes amerikai "esztéták" mér odáig jutottak, hogy egyenesen és nyíltan tagadják a szépség puszta lehetőségét is az emberi életben, és mindent, ami létezik, rútnak nyilvánítanak. A szépséget, a szépet a rut legfelső fokaként határozzák meg - mi más ez, mint a mai imperializmus valódi bestiális arculatának megnyilvánulása. Az irodalom éa a művészet pártosságának elvs - amelyet Lenin a "tiszta művészet" elmélete elleni éles harcban szegezett szembe a művészeti realizmus, az eszmeiség és a népiség ellenségeivel - a művésztől a valóság ellentmondásainak és konfliktusainak olyan újrateremtését követeli meg, amelyben az uj és a régi közti konfliktus mindkét oldala pontosan kirajzolódik, az uj, mint a fő, a konfliktusban döntő szerepet játszó oldal kidomborodik, a amely esztétikailag értékeli a konfliktus két oldalát és a konfliktus feloldását. A formalisták és a naturalisták vagy közvetlenül hamisítják meg az ábrázolt konfliktus két oldalának valóságos viszonyát, vagy pedig azáltal, hogy az "objektivizmu8" örva alatt állítólagos elfogulatlanságot tanúsítanak a két oldal iránt. Ez pedig óhatatlanul az összes
