Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 19 -házassági kérdésekkel foglalkoztak. Ezeknek a müveknek legfőbb hibája, hogy a családi kapcsolatokat, a magánéletet nem a társadalmi viszonyokkal való szoros, megbonthatatlan kapcsolatukban ábrázolják, amint azt például Osztrovszkij és más orosz klasszikusok "családi" színmüvei tették, hanem azoktól elszakítva. Mint a Kommunyiszt cimü folyóirat szerkesztőségi cikke /az 1957. évi 3. szám/ megállapítja, ezek a színmüvek az élet bonyolultságát és ellentmondásosságát egyetlen leegyszerűsített sablonra szorítják Össze, amely aztán darabról-darabra vándorol. Az egyik legelterjedtebb ilyen sablon a következő: a már kialakult család veszélybe kerül egy "gonosz" nő miatt, de a darab végére minden "rendbe jön", a bűnt megbélyegzik, as erény győzedelmeskedik. Ugyanakkor egyes színházak színpadán burzeoá szerzők Uree,silány darabjai jelentek meg,mint például Barry "Amit minden nő tud", Nőtt "Telefonhívás", Christie "A vád tanúja" cimü Bzinmüvsi.

Meg kell állapítani, hogy a szovjet művészek, "Az irodalomnak és a művészetnek a nép életével való szoros kapcsolatáért" cimü párt-állásfoglalástól lelkesítve, méltóképpen fogadták a Hagy Októberi Szocialista Forradalom 4o. évfordulóját.A mély eszmei tartalmukkal és igényes művészi formájukkal kitűnő számos mű közül nevezzük meg Hrsnnyikov "Anya" cimü operáját, amelyet a Nagy Színház vitt színpadra, Zorin "Örök forrás” cimü, a Kis Színházban bemutatott színmüvét, -a Vahtangov Színházban előadott "Nagy Kirill" cimü színdarabot Szelvinazkijtől, a "Csendes Don" című filmhőskölteményt, Sosztakovlcs tizenegyedik /"19o5"/ szimfóniáját. A szovjet képzőművészet uj fellendülésről adott képet az országos jubiláris képzőművészeti kiállítás gazdag anyaga, amelyben képviselve voltak valamennyi szövetségi köztársaság festőinek, szobrászainak, grafikusainak, iparművészeinek legkiválóbb alkotásai.

A művésznek, amikor az élet ellentmondásait és