Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

- 18 -■ért festmény után egész "rajokban" jelentek meg az olyan művek, amelyek a gyermeki csínyek és vétségek, valamint a gyermeki élmények szűk körében mozgó "konfliktusokat" ábrázoltak /Resetnylkov "A bűnös", Advadze "Elaludt", Lellkov "Lelepleződtek", Ladizeenezkij "Puskázás", Burlaja "Megijedt”, Resetnylkov "Pótvizsga" clmll képe és más ehhez hasonlók/.

A felszínesség a miivé szét legnagyobb ellensége, a miivészlség és az Igazi drámalság ellensége. A felszínesség elmaradhatatlan kísérője a konjunktur 1 z m u s , az egyik szélsőségből a másikba való átcsapás. Miután a SzKP Központi Bizottságának ideológiai kérdésekről hozott határozatai elítélték azt az irányzatot, amely a szovjet embereket torz, karikirozott formában - primitívnek, kultúrálatlannak, nyárspolgári Ízlésűnek és erkölcsűnek - ábrázolta /mint például a "Nagy élet" című film második rá3ze/, s amelyben a negativ hősök elevenebbek voltak, mint a pozitív hősök, egyes művészek elhatározták, hogy ezentúl csak pozitív jelenségeket fognak ábrázolni, csak rózsaszín árnyalattal fognak dolgozni. Másodrangu és esetleges konfliktusok felszínes ábrázolását most állítólagos pozitív, a néha még esetlegesebb jelenségek bemutatása váltotta fel.

Miután a Kommunista Párt élesen és elvszerűen feltárta a szovjet életben előforduló súlyos hibákat, amelyek oka jelentős részben a személyi kultusz, továbbá az a körülmény volt, hogy a szovjet nép a történelemben elsőként járja a kommunista társadalom építésének útját, akadtak "kon- Junktura-müvészek", akik most gyorsan rávetették magukat a divatos "éles konfliktust" tartalmazó témákra és mindent feketére festettek. A szovjet színház - és filmművészet fejlődésének általános irányzatára jellemző nagyszabású hősköltemény-szinművek, monumentális filmek helyett a színpadot és a vetítővásznat egy időben olyan müvek árasztották el, amelyek kizárólag a családon belüli viszonyokkal, szerelmi és