Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
17 -Egyes művészek még ma is beérik külsődleges, lényegtelen, esetleges ellentmondások és konfliktusok felszínes bemutatásával, megszegve eszel a szocialista realizmusnak azt a követelményét, hogy a különféle társadalmi jelenségek belső ellentmondásait és konfliktusait kell feltárni. Ahelyett, hogy as élet legjelentősebb, legtipikusabb mozzanatait választanák ki és ezekre építenék a történetet, sokszor egy banális konfliktus-sémához nyúlnak, amelynek alapját a szereplő személyek közti jelentéktelen, véletlenszerű félreértések alkotják. Énnek illusztrálására elég hivatkoznunk a "Jóreggelt", "A kubányi vendég" és ez "Egy szép napon" cimU filmekre. Jóllehet csaknem egyidejűleg jelentek meg a vetítővásznon, mindegyikben ugyanaz a "drámai" konfliktus szerepelt mindhárom film’hősnőjét először férfinak nézik. És már egészen anekdotaazerUen hat az a valóban meglepő tény, hogy egyik hősnő száméra sem találtak más nevet, mint Katyerlnát. így hívják őkett Katya Qolovany, Katya Voropaj!...... Ami felszínes, az sablonos is. Sok művészeti alkotásban /például a "Donyeci bányászok", a "Gazdag nyár", a "Vidám vásár", a "Remény", a "Ljana” elmtt filmekben/ az életben jelentkező éles konfliktusok megoldásának bonyolult folyamatát, a súlyos nehézségek leküzdését helyenként külső hatásra pályázó parádés, pompázatos jeleretekkel helyettesítik, például olyan epizódokkal, amelyek bársonnyal díszített, inyencfálatoktól és pezsgőspalaekoktól roskadozó asztalokkal teli fehérmárvány termekben játszódnak. *•8 kell állapítani, hagy az utóbbi Időben sok nfiben újabb formája jelentkezett a mély belső ellentmondások és konfliktusok "enyhítésének" és "elsimításának", kevésbé éles, gyakran felületi és másodrendű konfliktusokra való redukálásuknak. Ez az irányzat lsginkább a képzőművészetben észlelhető: ez "lemét kettest kaptam" című közie-
