Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- 15 -mind a művészi igazság, mind pedig az érzelmi hatóerő. A művészi alkotás hősének jellemvonásai csak tevékenység közben, csak harcban világlanak ki. Vagy mértékben • harc sokrétűségétől és bonyolultságétól függ a hős jellemének gazdagsága és bonyolultsága. Minthogy tehát az emberi tevékenység minden területének megvannak a maga sajátos ellentmondásai, sajátos konfliktusai, nyilvánvaló, hogy minél szélesebb a művészi ábrázolás tárgyát alkotó emberi tevékenységi területek köre, minél finomabban árnyalva mutatja be a műalkotás a konfliktusok sajátos voltét, annál nagyobb lesz művészi értéke és ms emberekre gyakorolt érzelmi hatása. Az emberi tevékenység különféle területein jelentkező ellentmondások és konfliktusok sajátszerűségének ábrázolásakor a realista művészet azt a célt tűzi maga elé, hogy behatoljon a valóság belső ellentmondásaiba és konfliktusaiba, s ne maradjon az ábrázolt jelenségek felszínén. Csakis a dolgok és jelenségek lényegébe, az ellentmondások és a konfliktusok lényegében való behatolás teszi lehetővé a tipizálást, s azt, hogy a művész az igazsághoz hűen alkossa meg hőseit és igaz képet fessen a történelmi eseményekről. Ha viszont meglgézik a külsődleges, felületi ellentmondások, akkor műve, minthogy torz perspektívában mutatja a valóságot, menthetetlen művészi éB eszmei kudarera van Ítélve. Ez történt például Alekszej Tolsztoj I. Péterről szóló regényével és "I. Péter" cimü színmüvével. Az Író nem tanulmányozta kellőképpen a konkrét történelmi tényanyagot, s ezért nem juthatott helyes következtetésekre és általánosításokra az általa ábrázolni kivánt bonyolult korszakot illetően. így aztán a Péter által véghezvitt átalakítások szerepéről vallott idealista, vulgáris nézetek hatása alá került, I. Péter alakját torzítva rajzolta meg. Alekszej Tolsztoj csak színművének legutolsó változatéban és "I.Péter" cimü regényének átdolgozása sorén küszöbölte ki végérvényesen számos hely