Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
14 "...Megsemmisítettük az elnyomás kínjait, De az alkotás kínjai megmaradtak." Más müvekben viszont, például Pieztolenko "Ánya Berjozko szerelme" vagy Lavrentyev "Hapsugárka" /"Sevetlaja"/ cimU drámájában, amelyek a fiatalok magánéletének ellentmondásairól szólnak, az egoisták és az erkölcsileg szennyes emberek leleplezése - aminek jelentőségét persze nem lehet eléggé hangsúlyozni - annyira kizárólagos szerephez jut, s amellett olyan leegyszerűsített módszerrel történik,hogy kimarad belőlük a legfontosabb; az, ami nélkül ezeknek a szerelmi témával foglalkozó müveknek nincs is értelmük: a szerelem pátosza. A szerzők mintha félnének, hogy a nézőt szemtől-szembe állítsák nagy és bonyolult emberi szenvedélyek megnyilvánulásaival, magas hőfokon izzó érzésekkel. Éppen ellenkezőleg: talán saját szándékaik ellenére, de mintha egyenesen arra törekednének, hogy eloltsák "az érzelmek tűzvészét", amely egyes hősök belsejében tört ki. Arról már nem is szólva, hogy mind Lubencov mérnök, mind pedig Tyerjájev iskolaigazgató - akiket egyszínű feketére festettek - túlontúl jelentéktelen és képmutató, hogyeem hinni lehetne akárcsak a lehetőségében ie, hogy olyan tiszta, bátor és elvhü jellemek, mint Anna Pogozseva vagy Anna Berjocko szenvedélyes szerelmet érezzenek irántuk. Az ilyen mtivek szerzői mintha "nem vennék észre", vagy pedig szándékosan megkerülnék, sőt talán elvileg nem is tartanák ábrázolandónak az álét személyes és különösen az intim oldalainak alapját jelentő tényleges ellentmondásokat, mert tagadják,hogy ezek valódi, reális /nem pedig hamis/ drámai konfliktusok.Hisz ezekben az ellentmondásokban néha csakugyan nem lelhetők fel sem osztálykonfliktusok, sem pedig általában társadalmi konfliktusok.Az eredmény: vagy úgynevezett' termelési regények,költemények, filmek vagy pedig olyan alkotások, amelyek cask formailag érintik az élet különböző oldalait, csak külsőleg Írják le azokat, e ezért hiányzik belőlük
