Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
olyan drámai koncepcióval, amelynek szálait előre megszabták ás amelynek szerkezete olyan csapda, amelyet a hős nem kerülhet el. Az sem lehetságee, hogy önkényesen válasszuk meg hősünket és önkényesen ajándékozzuk meg a drámai győzelemmel. A* ember története szüntelen folyamata annak a küzdelemnek, amelyet az egyik végzet ellen folytat azért, hogy egy más, olyan végzet hatalma alá kerül Jön, amely jobban alkalmazkodik az élet változó ktizüV ményeihez. Olyan folyamat ez, amely felfoghatatlan lenne, ha ez embernek nem lenne akarata. Akarat éppen olyan valóságos, mint elbukása. Minden determinizmus, akármilyen tudományos is, csupán valami statikus helyset, látszólag végtelen szUnet, amely az emberi akaratnak olyan bevetése előtt jelentkezik, amely majd az okozatiságnak újabb feliameréaeit tárja fel. A fizikával való összehasonlítás itt nem egészen indokolatlan. Az anyag egykor megoezthatatlannak tudott elemei, amelyekről azt hittük, hogy viselkedésük merev és hajthatatlan, az atomrészecskék tervszerű bombázásának hatása alatt felbomlottak olyan apró részecskékre, hogy az atom mértéke már szinte durva lépcsőnek látszik azon az utón, amelyen az ember az anyagi élet megismerése felé tör. s még valami: ahogyan a változások, az erők és a természetben feltalálható klsebbnél-kisebb elemek ás energiák viselkedésének mérésére kerül a sor, azzal a dialektikus iróniával kerülünk ezembe, hogy a mérlegelés önmagában megváltoztathatja a lemért részecskéket úgy, hogy csak azt tudhatjuk meg, mi az, ami ebben a pillanatban mutatkozik, amikor sugaraink támadása éri és nem tudhatjuk, mi volt, mielőtt az Utéa érte? A realizmus gondolatát azzal a gondolattal kapcsolták öszsze, hogy az ember legjobb esetben azoknak az erőknek az összefoglalása, amelyek reá hatnak, valamint olyan lélektani erőknek, amelyek benne rejlenek. Ám a veleszületett érték, a veleszületett akarat nemcsak azért mutatkozik benne reálisnak, mert őszintén vágynunk kell rá, hanem azért is, mert bármilyen közelről mértük is le és bármilyen rendszeresen végeztük is számításainkat: mágia csak több, mint az Ingereinek összegezése és bizonyos ponton túl már kiszámíthatatlanná válik. Az a dráma, amely - akárcsak egy történet bizonyos pontnál, mégpedig ott,ahol az események feltételei kialakulnak, megtorpan, az nem tükrözi vissza 8 valóságot. Éppen ezért nem arra van szükség, hogy a 68
