Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

költészet ihletével elszakadjunk a dolgok fejlődésétől és meg­szabaduljunk a determinizmustól, mint azokban a hangulatos da­rabokban tapasztalhatjuk, amelyek ott torpannak meg, ahol az ér­zések kimerülnek; nem is arra a befelé forduló romantikára van szükség, amely az egész világot szadista-masoohista vonatkozó - saiban tükrözteti vissza, önmagában a nyelv kifejező erejének fokozása sem arathatja le a babért. tJJ költészetnek kell Jelent­keznie, mert valami uj egyensúlyi helyzetet ismertünk fel az életben, olyat, amelyben a végzet megfér az akarat paradoxoné­val. Ha van olyan láthatatlan kapu, amely felé ennek a kötetnek minden darabja törekszik, úgy az ennek az igazságnak a felfe - dezése és bizonyítéka, hogy valamiből lettünk és ime« többé lettünk, mint az a valami, amiből lettünk." teljes mértékben egyet lehet érteni azzal a sokoldalú éa lendületes okfejtéssel, amely­­ivei Miller a felületee realizmus /amely a ml terminológiánkban egy fajta szokványos naturalizmusnak tekinthető/ ellen a maga­sabba- ondti tudatosságért harcol e ahogyan a dráma feladatául közönsége szenvedélyeinek felélesztését tűzi ki, ennek a magasabbren - dü tudatosságnak az elérésére. Itt is viaz­­ezatér ugyan tévedése a realizmus pusztán formai értelmezéséről, de érződik, hogy igyekezik rajta túljutni éa a realizmust, mint a mindig jobban megismerendő valóság tükrözését felfogni. — “ár, hogy ő la el­fogadja az idealista fizikai filozófiának azt a legújabb tételét, mely szerint as anyag legapróbb részecskéinek megmérést fo­lyamata befolyásolja az anyagot a Így a meg­ismerés tulajdonkeppen lehetetlen, á tudo­mányos gyakorlat, amely öaezee eredményeit az anyag megismert, helyesen fsíimért tu­lajdonságaira alapozva éri el, nap mint nap, a szemünk előtt cáfolja meg ezt az idealis­ta álláspontot. Miller záró mondata, amely szerint az ember és az emberiség egyre több lesz annál, mlht ami volt, e amely sáróköve az emberi tudat művészettel való fejleszté­se gondolatának, jő összefoglalója tanul­mánya legfőbb értékelnek. Dr. Székely György 69 -

Next

/
Thumbnails
Contents