Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

"Az ügynök halála" legderekabb embere egy kapitalista /Charley/ s az ő céljai nem különböznek Willy Loman céljaitól. Kettőjük közt az a nagy különbség, hogy Charley nem fanatikus. Azonkívül azt is megtanulta,hogy a szellemnek anélkül a tébolya, eksztázisa nélkül éljen, amely Willyt a vég felé hajszolja. És mig Willy fiai boldogtalanul élnek, Charley fia, Bernard, keményen dolgozik, iskolába jár és egy érdemleges célt ér el. Ezek az emberek egy osztályba tartoznak, azonos a környezetük, a szomszédságuk. Milyen teória van emögött a kettős szemlélet mögött? Semmilyen. Egyszerűen csak tudtam és tudom, hogy jobban érzem magam, ha müvem úgy tükrözi az igazság egyensúlyát, ahogyan az van. "Az Ügynök halála" sikerének idején csendes vita keletkezett, amelynek során arra történtek kísérletek, hogy a drámát mint baloldali müvet vagy mint a dekadencia jobboldali megnyilvánulását igazolják, illetve vessék el. Mindkét álláspont mögött az a vélemény rejtőzik, hogy a műalkotás tulajdonképpen szerzője vélt vagy valódi politikai nézetének végeredménye, sőt mi több, hogy a műben foglalt politikum az esztétikai értékelésnek érvényes eleme lehet. Ebben én nem hiszek, sem a magam, sem más iró müveire nézve.

A legradikálisabb darab, amelyet valaha is láttam, nem a "Leftyt várva" /Clifford Odets egyfelvonásosa. - A Szerk./ volt, hanem "A challlot-i bolond asszony" /Giraudoux müve,- A szerk./ Én egyáltalában nem ismerem Giraudoux politikai irányvonalát és nincs is számomra jelentősége; de olvasni tudom a darabját, amely tudásom szerint a magánkizsákmányolás legnyíltabb elítélése a világon. Shaw, a szocialista, darabjai tanúsága szerint nem a munkásosztályt szerette, amelynek tagjait csak karikirozni tudta, hanem a gazdasági arisztokrácia középrétegét, azokat az embereket, akik, véleménye szerint, társadalmi és gazdasági illúziók nélkül éltek. Ibsennél a misztikus fatalizmus olyan erővel hat, hogy tudományos tételeit kétségessé teszi és ebben a radikális Íróban jó adag megvetés él azok iránt az emberek iránt, akiket általában a köznépnek neveznek. Hosszú ez a lista és megdöbbentő ellentmondásokra találunk, ha csak nem fogadunk el egy tökéletesen egyszerű javasolt nézetet. Ez pedig az, hogy egy valamirevaló iró észleleteinek összességéből kiindulva alkot, ennek túlnyomó része szubjektív és nem áll értelmének el- 45 -