Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
lenőrzése alatt. Számomra sohasem volt lehetséges, hogy energiát mozgósítsak egy darab megírására és befejezésére, ha már előre tudom mindazt, amit jelenteni és tartalmazni fog. Úgy gondolom, az Írás igazi indítéka a rendet és jelentést követelő belső káoszból ered ée ezt a jelentést Írás közben kell megtalálni, ellenkező esetben a munka befejezésekor kalvaszUletett lesz a mü. Ezért úgy beszélni egy darabról, mintha az egy propagandista objektiv müve lenne, szinte biológiai értelemben vett képtelenség, - feltéve természetesen, hogy színműről, azaz műalkotásról beszélünk." A fenti néhány bekezdés Miller tanulmányának legproblematikusabb része. Alig lehet megszabadulni attól az érzéstől, hogy az iró a marxizmust csak vulgáris megfogalmazásban ismeri. Egyébként nem vitatkozna olyan tételekkel, amelyeket a marxizmus nem állit. Miller először "politikai filozófiát", "politikai programot" emleget és tiltakozik ellene, hogy egy iró ilyenhez kösse le magát. Valamivel később a marxizmust is egy ilyen politikai programnak minősiti. Az ilyen szűk megfogalmazásbél következnek ellentmondásai, bizonytalanságai. Ha a marxizmust annak tekintené, ami, vagyis a munkásosztály tudományos világnézetének, akkor nem mondhatná, hogy ez olyan elmélet, amely a többihez hasonlóan nem tudja magába fogj,alni"a való élet bonyolultságát". — Az "Édes fiaim" két férfi főszereplőjének jellemét összehasonlítva Miller arról az illúziójáról tesz tanúbizonyságot /és ennyiben igaza van, hogy marxizmusa furcsa marxizmus/, hogy a fiú jelleme később is lehetetlenné tenné az etikátlan üzleti eszközök alkalmazását. Ezzel nem ismeri el, hrgy az imperializmus rendszerében előbbutobb bekövetkezhetik az a pillanat, amikor a fiú is apja nyomdokába kényszerül lépni.— Az is illúzió, amikor Müler azt hiszi: "müvem úgy tükrözi ez igazság egyensúlyát, ahogyan az1van". Pontosabban fogalmazna, ha azt mondaná: "ahogyan én tudom, ahogyan én látom." Ezzel azonban olyan szubjektivizmust vallana be, amelytől valószinüleg ő maga is visszariadna. — Müler nem hisz benne, "hogy a műben foglalt politikum az esztétikai értékelésnek érvényes eleme lehet." De vitathatatlan, hogy a valóság helyes tükrözése a művészi alkotás értékéne,; nélkülözne etlen feltétele. Ez pedig feltételezi az 46 -
