Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
végzett növendékére. A dolgok változnak és még a zseninek is határt ezab az idő és a társadalom természete. Arisztotelésznek említett elvét már az egyszerű logika alapján is tagadásba kellene vennem, hiszen 6 rabezolgatáreadalomban élt. Márpedig ott, ahol - mint a rabszolgatársadalomban - a nép nagy része nem rendelkezhet a maga sorsa felett, szinte természetes, hogy a drámát s méginkább a tragédiát nem lehet másként elképzelni, mint valami olyat, ami csak a társadalom felsőbb rétegeiben fordulhat elő. Az emberi nagyságot jogosan lehet firtatni a mai szinpadon is - de nem a rangot, amit olyan sokan összetévesztenek vele. Mindaddig, amig a hősről azt mondhatjuk, hogy bőven volt lehetősége élete materiális folyásának megváltoztatására, úgy hiszem, hogy legalább is ebben a vonatkozásban nem rekeszthető ki a hősi szerepkörből. A rang kérdésének számomra csak annyi jelentősége van, amennyiben a hős pályájának társadalmi vonatkozásait tükrözi viasza.Semmi kétség sem lehet abban, hogy ha egy olyan szereplőt látunk a színpadon, aki a legközönségesebb hétköznapi eseményekben vesz részt, és hirtelen az derül ki réla, hogy nem máa, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke, akkor az ő cselekedetei sokkal nagyobb fontosságot fognak magukra ölteni a mi szemünkben éB tettei sokkal mélyebb értelmet fognak nyerni, mintha a sarki fűszeres lenne. Ámde ugyanakkor az ő hősi nagysága mégsem függ annyira a rangjától, hogy a sarki fűszeres tragikus tartalomban felül nem múlhatná - feltéve, hogy a fűszeres pályája az emberi faj fennmaradásával, az embernek Istenhez valő viszonyával, egyszóval olyan nagy kérdésekkel jut érintkezésbe, melyeknek megoldása úgy szabja meg az emberiség határait és az élet útját, hogy a világ az otthonunk legyen éa ne csatatér vagy valami köd, amelynek meg nem szűnő homályában testetlen kisértetek kerülgetik egymást. Ilyen szempontból tekintve "Az ügynök halála" kényes darab, amelyet nem könnyű kategorizálni, hiszen senki sem szakitja meg az előadást valami olyan szónoklattal, amelyben tárgyilagosan kidomborítja, milyen komoly dolgok azok, amelyeket hitem szerint megtestesít. Ha rosszabb darab lenne, amelynek értelmét kevésbé fejeznék ki a cselekmények, úgy gondolom, jobban kielégíthette volna a kritika bizonyos fajtáját. Csakhogy én inkább- 37 -