Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
cselekedetnek szántam, mint színjátéknak: nem az volt a célja, hogy utat nyisson az iró véleményének kifejtésére, hanem úgy jelent meg a színpadon, mint egy folyamat leleplezése, mint a :r.U— ködösben lévő ethikal és társadalmi törvények megmutatkozása, amelyeknek az egyénekre lesújtó ereje hatásában éppen olyan megsemmisítő, mint azoké az ősi törzsi törvényeké,amelyeket pogány Istenek nevében hirdettek. Ahhoz, hogy a tragédiáról vallott felfogásomat helyesnek ismerjék el, nincs szükeég annak a bizonygatáaára, hogy ez a darab valódi, színtiszta tragédia. Az én feladatom mindössze annyi, hogy rámutassak arra a történelmi tényre, amelyet a tragédia bármilyen tárgyalásánál figyelembe kell venni; arra, hogy a rang jelentősége élesen megváltozott a társadalomban a távoli múlttól a jelenig. De még ennél is fontosabb az én szememben az a tény, hogy a vitatkozásnak ez a sajátos módszere még sokkal nyilvánvalóbb meggondolásokat is elhomályosít. Az egyik ilyen meggondolás a szenvedély erejének kérdése. Annak semmiféle jelentősége sincs, hogy a modern- sziámii fűszeressel vagy köztársasági elnökkel foglalkozik, ha a hős a maga elé tűzött vállalkozásba az elképzelhető legnagyobb szenvedéllyel száll. Teljesen mindegy, hogy a hős nagy magasságból vagy csak alacsonyról zuhan le, hogy teljesen tudatéban van az eseményeknek, vagy alig sejt valamit, büszkesége okozza bukásét vagy valami ismeretlen törvény, amelynek hatalma a felhőkben rejtőzik; ha a szenvedély, az emberi vágy, hogy túllépje létének korlátáit, az önmaga képzeletében felépített szerepben való fanatikus hit hiányzik, akkor csak a tragédia külsőségeivel és nem magával az élő tragédiával kerülhetünk szembe. Én egyébként azt hiszem, hogy a tragédia tartós vonzóerejének az a magyarázata, hogy szembe kell néznünk a halál tényével, ha meg akarjuk erősíteni magunkat az életben és a tragikus szempontnak ilyetén működése mögött és körül annyiféle megjelenési variáció van, hogy egyetlen meghatározással aligha lehetne a tragédia fogalmát tisztázni. Egy más olyan megállapítás, amely ugyancsak megérdemli, hogy vele foglalkozzunk, az un. "tragikus győzelem" kérdése, olyan kérdés, amely szoros összefüggésben van a hős tudatosságával. Értelmetlenségnek tűnik a "győzelem" ha csak azt jelenti, 38 -
