Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
határozások ás azután a letörések, az elindulások ás a visszatérések, utak sl ás utak hasafslá, hatalmas várakozások ás apró, alig észrevehető eredmények, hová lettek? És a konyha most tele van Idegenekkel, akik nem ártik, amit a falak me sálnak. As a káp, amelyben megjelenik az öragadás fantómja ás anynyl Jó barát, aki már meghalt. Idegenek (llnek a hatalom ssákáben, akik nem ismernek asm tágad, sem a sikereidet, sem pedig hihetetlen erányeldet. Az a káp, amely fiad kemény, Idegen tekintete esik rá, amelyet nem enyhít már az apai mlthoaz, amelynek zárkózottságából nincs már menekvés, amelyből kihunyt az a tudat, hogy érte áltál ás árts zogoktál. A kegyetlenség kápa, amely ott Jelenik meg, ahol a szeretet valami mássá változott - de azért ott van még valahol a szobában, hacsak megtalálhatná valakit Az elidegenedett emberek képe, akik már osak méricskélik egymást. ís mindenekfelett talán annak a vágynak a kápa, amely erősebb, mint az éhség, a nemiség vagy a szomjúság - az a vágy, hogy legalább egy ujjlenyomatot hagyjunk magunk után valahol a világban. A halhatatlanság vágya ás ha rabjaivá lettünk, az a meggyőződés, hogy nevünket egy forró Júliusi éjszakán gondosan egy - Jégkockára véstük. A dolgok összefüggését kerestem úgy, hogy elszigeteltem azokat, amelyeknek nincs összefüggése: az embert, aki fennséges magányába burkolózva azt hiszi, hogy semmi sem érintheti a csak utolsó perceiben eszmél rá, hogy megtalálta a azeretetet, amely mindig ott rejtőzött a szobájában, csak ő nem ismerte fel. Az öngyilkosság képe, amelyen úgy elkeverednek a motívumok, hogy klfürkészhetetlenné válnak, és további magyarázatot követőinek. Tolt bennük megtorlás és volt a szeretet hatalmas áhítata, volt győzelmi rivalgás, amiért vagyont és szerencsét hagy azokra, akik élni fognak és megszabadítja őket az Ínségtől. És amikor lehull a függöny, megjelenik a béke képe, azé a békéé, amely két háború közé szorul, azé a békéé, amely a megoldásokat az életre bízza. És mindenütt, véges-végig a darabon a magános ember képe ebben az idegenekkel teli világban, olyan világban, amely nem- 3*
