Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

otthon, nem is nyilt csatatér, hanem csupán az Ígéretek tejutja, amely az elbukás rettegése felett rezet.

És egy ember képe, akinek szUntelentll jár a keze, mintha valami sziklához csapódnék éa rlseza. "Mindig olyan csodálatosan járt a keze", mondja a felesége a sírja felett és amikor ehhez a sorhoz jutottam, felkacagtam, a műrész ördögi nevetéséről, hiszen ebben az egy sorban minden benne volt: az asszony, akit ő formált meg, akármennyire nem gondolt rá, nem hitte, nem ismerte el. Kert azt hitte, hogy ceak a rang, az er6 ée a hatalom, a győzelem kielégülése lehet valóság: ast hitte, hogy az a tejut, amelyet a belvárosi háztetőkről a fényszórók vetítettek fel az égre, valódi csillagokból áll.

Szerkezeti képekből épült fel a darab. Mintha a dráma szeme Willy fejében forgott volna, szüntelenül szétszórva sugarait minden irányban úgy, ahogyan a fény lepi el a tenger tükrét, felkutatva mindent a távolban, ami csak formát öltött a messzi ködben, A szempontok váltakozásában a regény tömörségét akarton megőrizni úgy, hogy bár minden ut *illy felé vezetett, a többi szereplő úgy érezze, mintha itt az ő darabjuk játszódnék le, 8 róluk szólna a mese, nea Willyről.

Az ő gondolatmenetében pedig két hullámzó vonal futott, egyik a másik felett, a Jelenhez szövődött múlt együtt haladt benne, néha szembetűnően összefolytak ée végül egyszer összeütköztek abban a jelenetben, amely, legalább is az ő saját személyében, bemutatta az igazi arcát, - a azután Jöhet az álom.

A darab szerkezete tekintetében mlndenekfelett arra törekedtem, hogy olyan darabot Írjak, amelyben az élet természetes arculatát mutatom be. Azt akartam, hogy az egyben benne legyen a sok, úgy, mint az életben is, ahol a "társadalom" a megszokások ereje és misztériuma; az emberben éppenugy, mint a környezetében - ahogyan a hal a tengerben van és a tenger a halban, szülőhely és sir, Ígéret és fenyegetés. Józanul akartam szólni olyan társadalmi jelenségekről, amelyeket minden üzletember Jól ismer és gyakran emleget, de amelyek vagy túlságosan prózaiak hozzá, hogy színpadon beszéljünk róluk vagy éppen filozófiai problémaként tálaljunk fel. Ha valaki megöregszik, kiteszik aé állásából - mi mást tehetnének vele, hiszen már nem tudja ellátni a mesterségét. Mutatni akartam - sőt: dicsérni!- az üzletem- 35 -