Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

IV.

•Most már úgy gondolom, hogy ta "Édes fiaim" formai szerkezetének őszintesége Jórészt annak volt tulajdonítható, hogy a darab problémájának társadalmi vonatkozásait meglehetősen élesen domborítottam ki. Háborúban született a darab Ötlete, háború volt akkor is, amikor Írni kezdtem: az emberi Önfeláldozás és kapzsiság durva ellentéte éles és szivborzongató hatással nehezedett rám. Abban az Időben, amikor minden hivatalos ssővivő annak a nagy napnak az eljöveteléről szónokolt, amikor gyáros és a munkás testvériesen Ölelkezni fog, az én tapasztalatmial azt bizonyították, hogy az ilyen frázisok mOgOtt minden marad a régiben. Ebben az értelemben ez a darab bizonyos mértékig válasz volt arra, amit a "levegőben éreztem". Leleplezése volt annak, amit meggyőződésem szerint mindenki tudott, de smiről a nyilvánosság slőtt senklssm beszált. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy valami újat hozok a színpadra, még pedig olyan uj felfogást, amelynek igazságát előreláthatólag tagadásba fogják venni.

Amikor ehelyett tudomásul vették a darabot, megvallom, 0- rttltem is, de meg le voltam lepve. így darab sikere - kUlOnOeképen pedig az első darabé- olyan hatást teas, mintha valaki be akarna nyomni egy ajtót, amely hirtelen kinyílik.Az ember ilyenkor vagy haeraesik vagy nem,- de az biztos, hogy olyan uj szoba nyílik meg előtte, amelyet addig szigorúan elzártak. Engem az eeet valósággal felvillanyozott. Egyszerre csak azt éreztem, hogy a szivem együtt dobban a közönség nagy többségével és vaU. ml olyan melegség futott át rajtam, amit a külvilággal való eddigi kapcsolataimban nem Ismertem. Bátorságot kaptam arra, hogy- 27 -